Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye

kongresszus idején már érvényesült és 1985-ig kifejezetten erőteljes volt.

Ezt követően azonban kiéleződtek a társadalmi, a gazdasági, a politikai feszültségek, s a reformfolyamat 1985-ben lefékeződött. Az említett évben még nagy lendülettel láttak hozzá az átfogó városi reformok bevezetéséhez azt remélve, hogy e reform három év alatt kézzelfogható eredményeket hoz, öt év alatt pedig gyakorlatilag be is fejezhető.8 Rövid időn belül kiderült azonban, hogy a várakozások túl derűlátók voltak. A meghirdetett reformelképzelések csak részben valósultak meg, sokuk még a XIII. kongresszuson is feladatként fogalmazódott meg. A városi reformok elindítása után Kínában is sok olyan nehézség, probléma bukkant föl, amelyet mi a magyar gyakorlatból jól ismerünk.

E kedvezőtlen fejleménynek voltak szinte kivédhetetlen objektív okai. A szocialista fejlődés számottevő eredményei ellenére Kínának gyenge maradt a gazdasági teljesítőképessége8 Az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1987-ben, a hivatalosnál reálisabb átszámítási kulcs alkalmazásával számítva, kb. 540 dollárt tett ki. Alacsonyak maradtak a naturális mutatók. Néhány fontosabb termék termelésének alakulása:

1949;

1978:

1987:

Acél (millió tonna)

0,15

31,7

56,02

Villamosenergia (milliárd kWó)

4,3

256,6

496,0

Kőszén (millió tonna)

32,0

618,0

920,0

Kőolaj (millió tonna)

0,1

104,1

134,0

Gabona (millió tonna)* Sertés-, marha- és

101,9

275,2

402,4

juhhús (millió tonna)

2,2

8,56

19,21

* Megjegyzés: cereáliák és gumósok, utóbbiak 1:5 ai'ányban számítva

A világgazdasági kihívás súlyosságát mutatja, hogy a Föld népességének 21—22 százalékát kitevő Kína 1985-ben a világ acéltermeléséből mindössze 6,55 százalékkal, villamosenergia-termeléséből 4,36 százalékkal, kőszéntermeléséből 19,54 százalékkal, kőolajtermeléséből 4,68 százalékkal részesedett. Ez akkor is kevés, ha számításba vesszük, hogy 1986-ban Kína az ipari és a mezőgazdasági termelés összértékét tekintve a nyolcadik; a gabona, a cement és a gyapotszövet termelését tekintve az első; a szén, a hús és a TV-vevőkészülékek termelése tekintetében a második; a rádióvevők gyártásában a harmadik; az acéltermelésben a negyedik; az elektromos energia előállításában pedig az ötödik helyre küzdötte föl magát a világon.

Kedvezőtlenül hat a reformfolyamatra a demográfiai helyzet alakulása. Az ország lakossága 1949-ben még 542 millió fő volt, 1987-re — Tajvant

6