Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KATONAI BIZTONSÁG - Tolnay László: A katonai biztonság jellemzői és dimenziói
a Távol-Keleten és ban — amit Brzezinski Távol-Nyugatnak nevez —, Ázsia délnyugati részén. Az első ütközési pont az eurázsiai földrész „távol-nyugati” félszigete. Az itt létrehozott amerikai enklávé a kontinens 14 400 km-es hossztengelyét figyelembe véve kicsinynek tűnhet, de geopolitikai szempontból nézve döntő jelentőségű. Ez a térség — írja Brzezinski — az idők folyamán az Egyesült Államok biztonságának is szerves részévé vált. Az Atlanti Közösséggel kialakult intenzív sokoldalú gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok pedig az Egyesült Államok létezési terét bővítették. Ugyanakkor akadályozza a Szovjetuniót abban, hogy uralkodó helyzetbe kerülhessen az eurázsiai kontinens gazdaságilag legfontosabb térségeinek egyikén. A Távol-Keleten az Egyesült Államok Dél-Korea megtartásával előbbre helyezte létfontosságú hadászati érdekeinek peremvonalát. A vonalon belül helyezkedik el Japán, Dél-Korea, Tajvan és a Fülöp-szigetek. Az Egyesült Államoknak ezekhez az országokhoz fűződő politikai és gazdasági kapcsolatai ugyanolyan fontosak, mint az Atlanti Közösséggel fenntartottak. Japán, Dél-Korea és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szervezete (ASEAN) országainak jelentős gazdasági eredményei, valamint a csendesóceáni közösség kibontakozása olyan gazdasági együttműködés kialakulásához vezetett az Egyesült Államokkal, amely kereskedelmi vonatkozásban már felülmúlja az Atlanti-óceán két partja között meglévőt. De még nagyobb a fontossága annak a háromoldalú viszonynak, amely az Egyesült Államok égisze alatt a csendes-óceáni medence nyugati államai, valamint Észak-Amerika és Nyugat-Európa között kezd kialakulni, egy nem Európa-központú új nemzetközi rendszer alapjaként. A Szovjetunió számára — érdekeit és céljait tekintve — alapvető fontosságú e kapcsolatok lazítása vagy megbontása. A harmadik front — Brzezinski interpretációjában — az 1970-es évek folyamán jött létre. Az angolok kivonulása a „Szueztől Keletre” fekvő térségből az 1960-as évek második felében biztonsági vákuumot hozott létre a Perzsa(Arab)-öbölben. Az űrt az Egyesült Államok Szaud-Arábia és Irán megerősítésével próbálta kitölteni. Amikor azonban az Amerika- barát iráni vezetés 1978-ban széthullott, összeomlott az ingatag egyensúlyra épülő regionális rendszer is. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz — állapítja meg Brzezinski —, hogy a Szovjetunió 1979 decemberében határozott lépésre szánta el magát Afganisztánban. A Szovjetunió, a szovjet—amerikai konfliktus kezdete óta első ízben lépte át a II. világháború után kialakult határokat. Ha a Szovjetunió döntő áttörtést érne el a harmadik fronton — így Brzezinski — súlyosan fenyegetné a másik kettőt is. Akár a nyugat-euró45