Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK-POLITIKAI BIZTONSÁG - Kiss J. László: A biztonság értelmezéséről a nyolcvanas években
pontúak, s gyakran jobban képesek megérteni már országok ideológiai es politikai szempontjait. A nagyobb empátiára való képesség azzal is összefügg, hogy jobban ki vannak téve más országok befolyásának, s ez politikai aktivitásra ösztönzi őket. A kis országok a közös biztonság koncepciója keretében nagyobb lehetőséggel rendelkeznek saját politikai súlyuk és mozgásterük növelésére. Biztonság, bizalom és ellenségképek A fegyverkezés és a tudatos vagy vélt ellenségképek összefüggése kézenfekvő. Egyes teoretikusok a hidegháború kialakulását is az ellenségképek veszélyes körbenforgására, az egymást erősítő voltára, a kelet—nyugati konfliktus észlelésének kölcsönös és eszkalálódó torzulásaira vezették vissza.27 Nyilvánvaló, hogy minél inkább fennmaradnak a hidegháborús ellenségképek (antikommunista sztereotípiák és a békére képtelen imperializmus képe) annál könnyebb a hidegháborúhoz hasonlatos nemzetközi viszonyok restaurálása. A történelmi tapasztalat bizonyítja, hogy az ellenségképek fegyvereket s a fegyverek ellenségképeket teremtenek.28 Az ellenség, illetve az ellenségkép a katonai tervezés egyik lényeges eleme. A „legrosszabb eset” (worst case) feltételezése a katonai gondolkodásban az ellenséget a legjobb anyagi, erkölcsi, pszichikai, logisztikai stb. képeségekkel ruházza fel, míg a rendelkezésre álló saját erők képességeit lebecsüli. A „legrosszabb eset” forgatókönyve az információk hiányára és a bizalmatlanságra támaszkodik. Az ellenséges potenciálok tudatos túlra jzolása az újabb és újabb fegyverkezési programok igazolására szolgál. Ez a mechanizmus a konfrontációhoz vezető fegyverkezési dinamikát ösztönzi, mivel olyan pszichológiai légkört teremt, amelyben a feltételezett legelszántabb ellenség „önállósul”, a feltételezett „legrosszabb eset”, a kigondolt lehetőség valósággá válik. Röviden: a „legrosszabb eset” tudatosan táplált félelme előhívja a félelem tárgyát. George Kennan joggal állapítja meg, hogy ily módon csaknem a csodával határos, hogy az a háború, amelyre olyan sokáig és alaposan készülnek, a valóságban még nem tört ki.29 Hosszú távon a szociál- és békepedagógián kívül a katonai tervezésnek és kiképzésnek is fontos feladata annak megválaszolása, hogy miképp lehet a „közös”, a „koordinált” vagy „kölcsönös biztonság” hagyományostól alapvetően eltérő ellenfélfelfogását a gyakorlatban érvényesíteni. A bizalmatlanság oldódása, a nyitottság és a kiszámíthatóság fokozása főként újabb és újabb bizalomépítő intézkedésekkel a fegyverkezést ösztönző ellenségképek hitelességét is csökkenti. A bizalom foka egy or35
