Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK-POLITIKAI BIZTONSÁG - Somogyi Ferenc: Az átfogó nemzetközi biztonság koncepciója
méletének és gyakorlatának a realitások szellemében való alkotó továbbfejlesztését jelenti. A nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének megteremtése, az erre irányuló kezdeményezések és konkrét lépések a Szovjetunió és más szocialista országok külpolitikai tevékenységének homlokterébe kerültek. Ez a külpolitikai kurzus a gyakorlatban érvényesíti az egyetemes emberi érdekek, a béke abszolút prioritását. Összhangban van azzal a felismeréssel is, hogy a szocialista országok csak a szilárd nemzetközi biztonságon alapuló béke feltételei közepette, és a nemzetközi együttműködés szerves részeként képesek belső politikai-társadalmi-gazdasági feladataik sikeres megoldására. Ily módon az emberiség komplex értelmezésben felfogott biztonságát veszélyeztető problémák megoldását célzó közös fellépés megalapozásának, a béke megőrzésének egyetemes emberi érdeke egyúttal a szocialista országok közvetlen nemzeti érdeke is. Éppen a korábbi viszonyok átalakításának, a belső és külső tényezők összefüggéseinek megítélésében jelentkező hangsúlybeli különbségek magyarázzák az egyes szocialista országok álláspontjában az átfogó nemzetközi biztonság koncepciójának konkrét tartalmát és a témával kapcsolatos kérdések kezelésének módját illetően esetenként tapasztalható bizonyos eltéréseket. Az új külpolitikai gondolkodás ugyanakkor jelentős változásokat hozott a szocialista országok külpolitikai koordinációjának gyakorlatában is: minőségileg új tartalommal és formákkal ösztönzi az átfogó nemzetközi biztonság koncepciójának érvényre juttatását célzó alkotó „belső” együttműködést. A szocialista országoknak a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének megteremtésére irányuló törekvése egyértelmű stílusváltást is eredményezett. A szocialista diplomáciában tovább erősödött a konstruktivitás, a felesleges konfrontáció elkerülésének szándéka. Nőtt az aktivitás, fokozódott a kompromisszumkészség és, a „mindent vagy semmit” megközelítéssel szemben teret nyert az a felfogás, hogy az elvi következetesség a nemzetközi politikában nem makacsságot, merevséget, hanem az alapvető célok elérését, a jogos érdekek érvényesítését szolgáló kitartó, de rugalmas, a feltételekhez és lehetőségekhez igazodó tevékenységet jelent. Az átfogó nemzetközi biztonság szavatolására irányuló szocialista politika nem propaganda. Nem a jelenlegi helyzet kialakulásának okait hangsúlyozza, és az abban való felelősséget kutatja, hanem előremutató módon keresi a problémák megoldásának, a nemzetközi viszonyok átrendezésének, megújulásának lehetőségeit és módjait. A kezdeményező országok nyitottságukat bizonyítva hangoztatják, hogy nem rendelkeznek kész válasszal minden felmerülő kérdésre. Ügy vélik, hogy bár a konkrét kezdeményezés tőlük indult ki, az ügynek magának közösnek kell lennie. 19
