Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Csaba László: William A. Wallace - Roger A.Clarke: KGST és a Nyugat
a legtöbb tagállamban. A lengyel és a magyar mezőgazdaság teljes't- ményének egybevetéséből arra a következtetésre jutnak (130. 1.), hogy a tulajdonviszonyok az eredményeket csak kismértékben határozzák meg. A lényeg ugyanis, hogy ez a terület még másoknál is kevésbé tűri az irányítás bürokratizmusát. Ezért — és erre a szovjet tapasztalatok is utalnak — a műszaki és anyagi ráfordítások szinte bármekkora növelésével sem lehet a különféle tulajdonformák mellett gazdálkodók alapvető érdektelenségét ellensúlyozni. Másfelől az általános gazdálkodói viszonyok reformjával különféle tulajdonú üzemek számára egyaránt létrejöhet a termelés minőségi oldalaira is kiterjedő érdekeltség. A következő részben a reformok összehasonlító elemzése olvasható, mégpedig a szocialista piac- gazdaság és az ésszerűsített tervlebontás kettősségében szemlélve az elmúlt másfél évtized törekvéseit. A szerzők joggal mutatnak rá arra, hogy ma már elméletileg általánosítható tapasztalattá vált: ha egy átfogó módosításban végül is nem kerül sor valamennyi kötelező mutató egyidejű felszámolására, akkor elkerülhetetlen, azaz csak idő kérdése az „ómechanizmusba” való teljes visszatérés. (138—139. 1.) Az 1973-ban kezdett lengyelországi, szándékában dicséretes reform sorsa a legjobb gyakorlati példa annak kézzelfogható szemléltetésére, hogy a fokozatos és a kísérletező megközelítés miként vezet el a módosítási szándék elhalásához és az eredetileg bírált gyakorlat zavartalan fennmaradásához. A reformokat kikényszerítő és gátló tényezők sorát áttekintve, a szerzők kitérnek az ellenérdekelt államigazgatás, továbbá a gazdasági kiigazítást törvényszerűen kísérő népszerűtlen intézkedések hatására, és végeredményben a valódi reformok esélyét illetően meglehetősen borúlátó végkövetkeztetésre jutnak. A kérdéskör világpolitikai vetületére kitérve szembeszállnak azzal az egyes amerikai kormánykörök által szívesen hangoztatott nézettel, amely szerint a katonai szembenállás fokozása vezetne kényszerítőén reformokra. A na- gyobbléptékű, rendszerjellegű mechanizmusváltás eleve nagy kockázattal és az előre nem látható hatásokból adódó bizonytalansággal jár, ami politikai síkon közvetlen kizáró tényezővé válik, ha egy ország ostromlott várként létezik; ekkor ugyanis az ellenőrzés szempontja és a közvetlen kézben- tarthatóság minősül elsődlegesnek. A kilencedik fejezet a KGST-n belüli és kívüli kereskedelem kérdéseit taglalja. A szerteágazó témakört a szerzők a kifelé vagy befelé fordulás és az ehhez kötődő piaci, illetve szupertervezői irányzatok síkján mozogva mutatják be. A szerzők joggal állapítják meg, hogy a 80-as évek első felében a gazdaságban valójában — a politikai folyamatoktól részben elütően — a befelé fordulás folyamata rajzolódott ki, ami ellentétes a tagállamok világpiaci versenyképességhez és műszaki megújuláshoz "kötődő alapvető, hosszú távú érdekével. (160. 1.) A lehetséges jövőkép szélsőségeit is megvizsgálva, meggyőzően érvelnek azon következtetésük mellett, hogy a KGST-országok bármelyikének, még inkább az országcsoport egészének részéről kizártnak tekinthető az, hogy érdemben akárcsak meg is fontolhatnák nemzetközi tartozásaik törlesztésének egyoldalú felfüggesztését. 151
