Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Csaba László: William A. Wallace - Roger A.Clarke: KGST és a Nyugat
désekben és főként a gazdaságban, mint amilyet némelyikükről egyes híresztelések és sajtó jelentések feltételeznek. Ebből is következik, hogy minden egyes tagország kri- tikusabbá vált a 80-as években az integrációval szemben. Másfelől az is igaz — írják —, hogy az évtized elejei szovjet megközelítés összetett kérdéseket is hajlamos volt leegyszerűsítve értelmezni. (38. 1.) Ez — mint a következő fejezetből kitűnik — azzal is összefüggött, hogy az 1979 után kialakuló nemzetközi politikai és katonai feszültségek egyértelműen előtérbe kerültek egy már nagymértékben lelassult döntéshozatali folyamatban. Ennek tükörképeként a hosszabb távú tervezési és együttműködési feladatok és elképzelések viszonylag a háttérbe szorultak. Ezzel együtt nagyon hiányzik az 1984. évi felső szintű KGST-értekezlet bemutatása (meg sincs említve), hiszen az ott létrejött és jóváhagyott egyezségek mégiscsak az érdekek közös felületét jelenítették meg, épp ezért jelenleg is ez határozza meg a középtávon valós eséllyel induló (felvethető) korszerűsítési és együttműködési javaslatok körét. Ez utóbbit igazolja egyebek mellett a KGST-ben 1985 óta folyó korszerűsítési munkálatok menete is. A negyedik fejezet az SZKP XXVII. kongresszusának a KGST- re gyakorolt hatását elemzi. A helyzet a szerzők szerint úgy jellemezhető, hogy a térség helyzetének általánosan elismert nehézségei és az újabban kitűzött, nagy- ratörő közös célok közt bizonyos ellentmondás feszül. Ez jellemzi gyakorlatilag a KGST hosszú távú műszaki programjának megvalósítását is. A szerzők rámutatnak: megnőtt a pártvezetők közti közvetlen kapcsolatok szerepe, mégpedig a KGST sokoldalú fórumain kialakuló gyakori patthelyzetek eldöntésének fő eszközeként is. Végkövetkeztetésük (65. 1.) abban összegezhető, hogy a nagyívű, tevékeny szovjet külpolitika feltétlenül gyökeres gazdasági teljesítményjavulást igényel, csak azzal van összhangban. Épp ezért a megcsontosodott különérdekek — köztük a sokoldalú nemzetközi szervek némelyikének — legyűréséhez a KGST tartalmi megújításának, átépítésének véghezviteléhez eképp fontos szovjet érdekek kötődnek, így a reformtörekvés nem tekinthető puszta szólamnak. A következő fejezet a KGST-t és az EGK-t hasonlítja össze. Míg az előbbiben a korábbi reformtörekvések inkább növelték semmint csökkentették a hivatalnoki jelleget, az utóbbiban az államközi integráció helyben járását a szélesedő politikai és vállalatközi együttműködés egyenlítette ki a 80-as években. A hatodik fejezet a KGST-tagor- szágok együttműködésének „vázlatos statisztikai elméletét” adja (101. 1.) Voltaképpen ez a későbbiekben megfogalmazott nehézségek és útkeresések hátteréül szolgál. Ez a rövid leírás már csak terjedelmi okokból sem tér ki számos — és térségünkben élénken vitatott — fontos gazdasági kérdésre. A tárgyalt alapfolyamatok megítélésében is természetesen az értékítéletek, meggyőződések széles skálája alakult ki a KGST-országokban. Ezért talán felesleges mindazon konkrét kérdések tárgyalásába belebocsátkoznom, amelyeknél a szerzők által felsorolt tényekből más vagy éppen ellentétes következtetésre jutnék. Ehelyett érdemes felhívni a figyelmet ennek a fejezetnek egy fontos következtetésére. Az egyes országok növekedési teljesítményét összehasonlítva a 86. 149
