Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Balázs József: Mihail Gorbacsov: Az átalakításról

is erőteljesen fogalmaz a szerző. „Ma így áll a kérdés: vagy demokratizálás, vagy társadalmi tehetetlenség és konzervativizmus, harmadik út nincs.. .” (240., 241. 1.) Az átalakítással és a demokratizálással összefüggésben a szerző többször visszatér a fékező mechanizmusok kérdéséhez. Ebből a szempontból külön ki kell emelni a Komszomol XX. kongresszusán kifejtett egyik gondolatát: „Nincsenek politikai ellenfeleink, az átalakításnak nincs ellenzéke. Vannak viszont a forradalmi változások kezdeti szakaszának nehézségei. E nehézségek többé-kevésbé mindannyiunkat érintenek, hiszen mi mind, úgymond, korunk gyermekei vagyunk, a kialakult fékező mechanizmus nem önmagában létezik, konkrét képviselői vannak a Központi Bizottságban és a kormányban, a minisztériumokban, a köztársaságokban és területi szinten. Jelen vannak a dolgozó kollektívákban és még a Komszomol- ban is, jóllehet Önöket még nehezen fertőzhette meg a konzervatív mentalitás.” (256. 1.)

Az említett kérdések és problémák mellett a szerző beszédeinek középpontjában a szovjet gazdaság gyökeres átalakítása áll. Valamennyi beszéde konkrét, számadatokkal is illusztrált összefüggésekben vizsgálja a szovjet gazdaság helyzetét és átalakításának legfontosabb feladatait. Világosan leszögezi, hogy a dirigista tervgazdálkodással szemben a gazdasági szabályozókkal tervezett és irányított gazdasági tevékenységre kell áttérni. Ismételten visszatér arra, hogy az áru- és pénzviszonyok a Szovjetunióban is léteznek, és ezek szerepét — természetesen nem korlátlanul és ellenőrzés nélkül — nemcsak figyelembe kell venni, hanem ki is kell bontakoztatni. Ennek érdekében növelni kell a vállalatok önállóságát, a vállalkozási kedvet, és el kell jutni a szocialista önigazgatás megteremtéséig. A tudományos-technikai forradalom tömeges elterjesztését, a hatékonyságot tartja M. Gorbacsov a szovjet gazdaság legfontosabb feladatának. Ismételten hangsúlyozza a Szovjetunió relatív elmaradását a műszaki-tudományos fejlődésben és a felzárkózás igényét, a kutatás-fejlesztési alapok gyors növelésének fontosságát. Ezek megvalósítása nélkül a Szovjetunió nem tud modern szocialista nagyhatalomként átlépni a XXI. századba. Az olvasó számára meghökkentő, de nagyon szimpatikus, amikor M. Gorbacsov kijelenti, hogy a gazdálkodás szférájában széles körben és bátran kell alkalmazni azt az általános jogi elvet, miszerint „minden megengedett, amit nem tilt a törvény”. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Lenin óta egyetlen szovjet vezető sem tett ilyen ösztönző és bátor kijelentést, amikor a Szovjetunió belső gazdasági fejlődéséről volt szó. A szerző mindenekelőtt belső okokra vezeti vissza az átalakítás elkerülhetetlenségét. Ugyanakkor szinte valamennyi beszédében hivatkozik arra, hogy a szocializmust olyan nemzetközi kihívások érték és érik, amelyekre mindenekelőtt a Szovjetuniónak — de a többi szocialista országnak is — korszerű választ kell adnia. Tehát az átalakítás nem szűkíthető le kizárólag a szovjet gazdasági és társadalmi radikális reformokra és forradalmi változásokra.

Mint említettük a szerző ebben a kötetben kitüntetett módon nem fogalkozik a nemzetközi viszonyokkal és a külpolitikával. Már utaltunk rá, hogy a nemzetközi feltételeket és viszonyokat elsősorban

141