Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Balázs József: Mihail Gorbacsov: Az átalakításról

nek az a lényege, hogy a régi és az új harca — nem egyszerűen a régi tagadása és a hibák elleni küzde­lem — fundamentális kérdés a szovjet társadalom megújulásában. A régi értékekből át kell venni mindazt, ami átvehető, és tagadni kell minden olyan elemet, amely fékezi a sokoldalú modernizációt, a radikális reformokat, a forradalmi átalakítást. A beszédekből kiderül, hogy az új stratégia, a folytonosság és a diszkontinuitás dialektikájára épül. Az átalakítás nem egyszerűen taktika, hanem olyan új stratégia, amelynek végső célja a sokoldalúan modernizált szocialista társadalom megvalósítása. Vagyis a szocializ­must mint társadalmi rendszert ért belső és külső kihívások elfogadása és forradalmi megválaszolása. Nemcsak arról van szó, hogy az új stratégia a gazdasági szférára vo­natkozik, hanem arról is, hogy ez a stratégia összegügg a szovjet tár­sadalom mélyreható átalakításával. A kötet tartalmazza az átalakí­tás első lépéséeinek kritikai érté­kelését. Elméleti igényességgel fel­tárja, megrajzolja a jövő távlatait, a konkrét feladatokat. A teendőket és a problémákat elméleti és gya­korlati szempontból egyaránt vizs­gálja. A kötetben az elméleti igé­nyű fejtegetések mellett a konk­rét helyzet konkrét kritikája erő­teljesen artikulált, gyakran sze­mélyekre lebontott, mind a köz­ponti szerveket, mind pedig a Szovjetunió különböző köztársasá­got és területeit illetően. A több dimenziós gondolkodás premisszá­ja három pontban foglalható össze. Először, a lenini gondolathoz való visszatérés, az átalakítás és a meg­újulás eszmei—elméleti indokolá­sában. Másodszor, a szocializmust ért nemzetközi kihívásokra adandó korszerű válaszok igényében. Har­madszor, a szocializmus belső, lé­nyegi problémáinak olyan korsze­rű megoldási kísérletében, amely minden tekintetben megfelel a XXI. század igényeinek. Ez a több dimenziós gondolkodás végigvonul, szinte mindenütt tetten érhető Mihail Gorbacsov beszédeiben, írá­saiban. Az olvasó esetenként olyan benyomást szerezhet, mintha a szerző szenvedélyesen ismételné önmagát. Valóban vannak kérdések — mindenekelőtt az átalakítás lé­nyegére vonatkozóak —, amelyek ismétlődnek. De ennek az ismétlés­nek vagy látszólagos ismétlődésnek legalább két funkciója van: sziszte­matikusan továbbfejleszteni az át­alakításra vonatkozó elméleti és gyakorlati ismereteket, valamint hatni és szuggerálni. Ha úgy tet­szik, a szó nem pejoratív értelmé­ben, sokoldalú agitációt folytat, amely elsősorban a szovjet társada­lom különböző rétegeihez szól és csak azután a nemzetközi környe­zethez. Mi az átalakítás elméleti és gya­korlati tartalma? A szerző valami­lyen formában állandóan visszatér erre a kérdésre. Az átalakítás lé­nyegét, tartalmát tematikusán is meghatározza, annak rövid törté­nelmi fejlődésében, és ezzel egyide­jűleg ismételten olyan interpretá­cióját adja az átalakításnak, amely a társadalom minden rétege számá­ra érthetővé teszi, hogy miről van szó. Az SZKP KB 1987. januári ülé­sén M. Gorbacsov — többek között — a következőkben jelölte meg az átalakítás lényegét. „Ma ismét meg kell mondanunk, hogyan értelmez­zük az átalakítást. Az átalakítás a pangási folyamatok erélyes leküz­dése, a fékezés mechanizmusának szétzúzása, annak a megbízható és hatékony mechanizmusnak a létre­hozása, amely meggyorsítja a szov­jet társadalom társadalmi—gazda­sági fejlődését. Stratégiánk lénye­138

Next

/
Thumbnails
Contents