Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben
szerepet kapjon az együttműködés formája, mértéke, üteme és tartalma eldöntésében. Mochtar Kusamaatmadja indonéz külügyminiszter 1984. május 30-i nyilatkozatában kijelentette, hogy a kibővített ASEAN-kül- ügyminiszteri értekezlet (a 6 ASEAN-tag, valamint a térség öt fejlett tőkés országa: az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália, Üj-Zéland és Kanada részvételével) a legalkalmasabb fórum a csendes-óceáni térség országai együttműködésének megvitatására.32 Egy hónappal később megerősítette, hogy ellenzi hivatalos szervezet létrehozását a csendes-óceáni térség számára, mivel a tagság körének meghatározása politikai vitákhoz vezetne.33 Az ASEAN és az öt fejlett tőkés ország (6+5) külügyminiszterének 1934 júliusában megtartott tanácskozásán általános formában megállapodtak az együttműködésben a kereskedelem és a gazdasági növekedés elősegítése terén. Konkrétan azonban csak az emberi erőforrások fejlesztése, vagyis a szakemberképzés kérdésében jutottak egyetértésre.34 Ez a fejlemény jelentette az első kézzelfogható államközi formáját a csendes-óceáni térség országai közötti sokoldalú gazdasági együttműködésnek, még akkor is, ha maga a tanácskozás, résztvevőinek körét tekintve, korlátozottabb volt, mint azt a korábbi tervezetek alapján várni lehetett volna. Az ASEAN-országok elutasították Dél-Korea és Kína részvételét, ám hangsúlyozták a dél-csendes-óceáni szigetországok bevonásának fontosságát. Álláspontjuk érthető, hiszen a politikai problémákat nem is említve, Dél-Korea és —1 különösen távolabbi perspektívában — Kína konkurenciát jelent főbb piacaikon, így exportorientált iparosításuk folytatását akadályozhatják. A lényegesen elmaradottabb dél-csendes-óceáni szigetországok viszont erősíthetik a fejlődő országok hangját a fejlett tőkésekkel szemben. A résztvevők körét illetően, egyébként a fejlett tőkés országok sem értenek egyet, mert míg több japán vélemény szerint a csendes-óceáni medencéhez tartozó szocialista országok közül nemcsak Kína, hanem a Szovjetunió, valamint a KNDK és az indokínai országok is részt vehetnének, legalábbis egy-egy konkrét témával kapcsolatos munkában, addig ettől az Egyesült Államok elzárkózik. (Ezzel tápot adnak azoknak az újra és újra felmerülő feltételezéseknek, amelyek szerint a fejlett tőkés országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok távlati célja egy új katonai-politikai tömb összekovácsolása, amihez a gazdasági együttműködést csak közbülső lépcsőnek szánják.) A j akartai 6 + 5 tanácskozás után további konkrét lépések történtek, ezúttal nemzeti keretekben. Az Egyesült Államokban 1984. szeptember 18-án Reagan elnök jelenlétében megalakult a Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés Nemzeti Bizottsága.35 Hayden ausztrál külügyminiszter 111
