Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben
Tudományos körökben sem csökkent az érdeklődés. 1968-ban Kod- zsima KijosT — Miki Takeo külügyminiszter és a Japán Gazdasági Kutató Intézet támogatásával — megszervezte az első Csendes-óceáni Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciát (HAFT AD), ahol továbbfejlesztett formában megismételte 1965-ös szabadkereskedelmi övezet-javaslatát. A térség fejlett és fejlődő országai közgazdászainak részvételével megrendezett PAFTAD-konferenciák nagyban hozzájárultak a különböző együttműködési témakörök tisztázásához. így a közvetlen külföldi tőke- befektetések (1970), a kereskedelmet gátló tényezők (1971), a kereskedelem strukturális átrendeződése (1973), a technológiatranszfer (1974), a nagy és a kis országok kapcsolatai (1975), a kereskedelem és a foglalkoztatottság (1976), az ásványi erőforrások (1977) stb. témájában. A 70-es évek elején Kodzsima — mint később még részletesen visz- szatérünk erre — maga is felismerte a PAFTAD-koncepció problematikus pontjait. A PAFTAD-értekezleten kikristályosodott gondolatokat végül Peter Drysdale fogalmazta meg az 1977-es konferencián az OPTAD (Organisation for Pacific Trade and Development )-koncepció formájában. Japánban a tekintélyes Nomura Kutató Intézet egyik publikációja keltette fel ismét a szélesebb közvélemény érdeklődését a téma iránt.24 E tanulmány szerint Japán biztonsági érdekei összefüggenek egy csendes-óceáni regionális szervezet létrehozásával. A megvalósítás felé vezető úton regionális fejlesztési alap létrehozását javasolta szakaszonként. Japán és ausztrá’ jtudósok részvételével 1972-ben kutatások kezdődtek Okita Szaburo és Sir John Crawford irányításával. Ebben a Japán Gazdasági Kutató Intézet és az Australian National University közgazdászai játszottak fő szerepet. A két ország kormányának benyújtott jelentésükben (1976) lényegében az OPTAD-koncepciót támogatták.25 A csendes-óceáni együttműködés sorsában új fejezet kezdődött, amikor Ohira Maszajosi választási kampánya során ismételten visszatért a témára. Erre John Glenn amerikai szenátor is felfigyelt, s kezdeményezésére a washingtoni szenátus külügyi bizottsága megbízta Hugh Patrick (Yale Egyetem) és Peter Drysdale (Australian National University) professzort a téma feldolgozásával. Jelentésük26 megvizsgálta az Egyesült Államok részvételének lehetőségét a kormányközi intézményes együttműködést feltételező OPTAD-koncepcióban, és hozzájárult az Egyesült Államokban az ügy iránt addig megnyilvánult nagyon mérsékelt érdeklődés felkeltéséhez. Ohira miniszterelnök 1979 márciusában létrehozta a „Csendes-óceáni medence Együttműködési Kutatócsoport”-ot, amelynek vezetésével Okita Szaburót bízta meg. A csoport feladatul kapta a csendes-óceáni orszá108
