Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 4. szám - FÓRUM - Fuentes, Jorge: Gondolatok a spanyol külpolitika filozófiájáról

hierarchikus rendjének figyelembevételével, kezdve a nagyhatalmaktól, a regionális hatalmakon és a közepesen fejlett országokon keresztül a mik- roállamokig. E tanulmányban bőven foglalkozunk ezzel a kérdéssel az országok helyét a nemzetközi hierarchiában meghatározó elemeket vizsgálva.

Az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartásának elve annyira magától értetődő és annyira mélyen gyökerező az emberben, hogy irritáló lenne kétségbe vonni. Ez a kérdés sokkal több figyelmet érdemel annál, hogy az államok csupán párbeszédet folytassanak róla. Ennek kapcsán azonban közvetlenül felvetődik a kérdés: milyen emberi jogokról van szó? Azokról-e, amelyeket a nyugati verzió szerint az 1948. évi nyilatkozat tartalmaz — gondolat, lelkiismeret, szólásszabadság —, amelyek általában az egyének esélyegyenlőtlenségeibe torkollnak, vagy éppen ellenkezőleg, a Varsói Szerződés tagországai által vallott elvekről van-e szó, az egyén tevékenységi és mozgási körének valódi hiányához elválaszthatatlanul kapcsolódó társadalmi és gazdasági jogokról? Vajon ugyanazon normáknak kell érvényesülniük az iparilag fejlett országokban, mint a fejlődőkben? Lehet-e szó ez utóbbiakban emberi jogokról a szó szoros értelmében, amikor az egy főre jutó évi jövedelem az ötven dollárt sem éri el?

A kapitalizmus és a kommunizmus nem egyforma módon, de egyaránt lényeges korlátozásokkal közelíti meg a humanitárius kérdéseket: a kapitalizmus létrehozta és örökössé teszi az egyenlőtlenségeket; a kommunizmus mérsékeli azokat, de ugyanakkor növeli — sokkal inkább mint a kapitalista társadalmak — a rossz társadalmi közérzetet és a meghaso- nulás szintjét, amely tükröződik például az Afganisztánban, Kambodzsában vagy Kubában tapasztalt tömeges emigrációban.

Spanyolország, amely a hetvenes években kültevékenységében kiemelkedő szerepet szánt az emberi jogok politikájának, megismerte, hogy milyen nehézségekbe ütközik e szemlélet meghatározása és védelme a különböző földrajzi övezetekben; a kelet—nyugati viszonyban nem volt nehéz előmozdítani egy nyugati liberális megközelítést (főleg a helsinki konferencián), az ENSZ-ben azonban a probléma sokkal bonyolultabbá vált. Összeütközött a belügyekbe való be nem avatkozás elvével és a szoros kapcsolatok fenntartására való törekvéssel — a fennálló rendszerektől függetlenül — néhány olyan országgal, főleg Latin-Amerikában, ahol a jobboldali diktatúrák egyre növekvő mértékben sértették meg az egyéni szabadságjogokat.

Ezen esetek — amelyeket tovább sorolhatnánk a többi elv vonatkozásában is — sem vezethetnek arra, hogy ezeket a nemzetközi kapcsola133