Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Randé Jenő: Magyarok külföldön. A Magyarok Világszövetsége
veszteségét további százezer fővel növelte. Jó néhány ezren közülük, akik felelősséget viseltek az elvesztett háborúért, különösen annak utolsó szakaszáért, olyan változásra számítottak, amelyhez visszatérésük közjogi alapjait igyekeztek megteremteni. (Egy tragikomikus kísérlet során, 1947. augusztus 20-án, amikor úgy vélték, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti leszámolás hónapokon belül bekövetkezik, az 1939-es magyar országgyűlés ötvenhat tagja a németországi Altöttingenben megbeszélésre jött össze. A találkozó puccsszerűen parlamenti ülést utánzó tanácskozássá alakult át. A magyar közjogi helyzet bonyodalmait nem ismerő amerikai tábori rendőrség azonban behatolt az ülésterembe, és a tanácskozókat szétkergette.9 Ezeknek a szélsőséges politikusoknak, akiknek a felelősség- revonást sikerült elkerülniök, szükségszerűen szembe kellett kerülni azokkal, akiket néhány évvel később a háborút követő koalíciós időszak fejleményei késztettek (kényszerítettek?) távozásra. Váraljai Csócsán Jenő, az oxfordi egyetemen működő demográfus tanulmánya szerint 1945—1956 között mintegy 196 000 ember került Magyarországról Nyugat-Európa és a tengerentúl különböző országaiba.10 így Magyarországot a koalíciós korszakban és az azt követő években megközelítőleg ugyanannyian hagyták el, mint amennyien a második világháborút követően In y ugat on maradtak. Ebben a számban természetesen azok is benne foglaltatnak, akiket az ipar és a mezőgazdaság tulajdonviszonyainak átalakítása érzékenyen érintett, s ezért távoztak legálisan vagy illegálisan az országból. Egy részük Ausztriában és Nyugat-Németországban maradt, viszonylag nem nagy számban kaptak beutazási engedélyt az Egyesült Államokba (amerikai adatok szerint 1945 és 1956 között 26 532 magyar menekült érkezett). Jelentős számban Ausztrália, Kanada és a latin-amerikai országok fogadták be őket, ahol kevésbé firtatták a bevándorlást kérelmezők múltját. Az 1956 októberében bekövetkezett tragikus fordulat, amelynek értékelése körül változatlanul viták folynak, annyi embert indított útnak, mint amennyi az azt megelőző tizenkét évben távozott külföldre. Mintegy negyedrészük visszatért, de az „ötvenhatosok” száma így is 150 000 körül mozog. (Jó egynegyedüket az Egyesült Államok fogadta be.) Vizsgáljuk meg ezek után, mennyi lehet a Magyarország határain kívül élő magyarok száma. Erősen becslésre vagyunk kényszerítve, hiszen arra a kérdésre, hogy ki számít magyarnak, csak az a válasz adható: az, aki annak tartja magát. Ilyen egyértelmű kérdés azonban csak kevés népszámlálási kérdőíven szerepel. Tájékoztatást adnak a szomszédos országok statisztikai adatai s az Egyesült Államok népszámlálási statisztikája, mely 1980-ban először vette számba az állampolgárokat származás szerint. Akkor 1 777 000 fő vallotta magát — ebből 727 000 mindkét ágon — magyar származásúnak. Hogy az alábbi kimutatásokban, ame119
