Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARORSZÁG A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBAN - Kótai Géza: Szövetség és együttműködés. Magyarország ás a szocialista országok kapcsolatai(1956-1986)
nemzetiség híd-szerepéről lényegében hasonló módon vélekedünk. Van reláció, amelyben a magyar nemzetiség méltatlan helyzete — különösen a hetvenes évek végétől — terhelő tényezőt jelent. A mai magyar külpolitika egyik jellemző vonása, hogy föllép a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséért, az emberek és népek közötti szabad, mesterséges korlátok nélküli érintkezésért. A Magyar Népköztársaság föllépése nem jelent beavatkozást más országok belügyeibe, összhangban van a helsinki záróokmány elveivel, a nemzetközi jog normáival, s egyúttal megfelel a nemzetek viszonyaira vonatkozó lenini elveknek is.7 Az említett állandó elemekből fakadóan a szocialista országokkal folytatott együttműködés, a velük fenntartott szövetség erősítése szocialista építőmunkánk sikerének, nemzeti és nemzetközi törekvéseink valóravál- tásának alapvető, mással nem helyettesíthető feltételét képezi. Hátteret, támaszt képez gazdasági fejlődésünkhöz, védelmi követelményeinkhez és kulturális orientációnkhoz, távlatilag a Duna-völgyi népek, nemzetek, nemzetiségek zavartalan együttműködéséhez, hazánk és a határainkon túl élő magyarság természetes kapcsolatainak ápolásához. A fentiekből következik az is, hogy Magyarország és a szocialista országok kapcsolatait nem egyoldalú ráutaltság, hanem sokkal inkább a közös érdekekben és törekvésekben gyökerező, folyamatosan erősödő kölcsönös egymásrautaltság jellemzi. Nemzeti és nemzetközi érdekek a szocialista országok kapcsolataiban A szocialista országok egymásközti viszonyában a nemzeti érdekek egyeztetése, a nemzeti szuverenitás és szövetségi elkötelezettség kölcsönös viszonya 1956—1986 között jelentős módosulásokon ment keresztül. 1956-ot ebből a szempontból két esemény teszi mérföldkővé: az SZKP XX. kongresszusa, illetőleg a szovjet kormány 1956. október 30-i nyilatkozata,8 amely a lenini elvekhez visszatérve egyenjogú alapokra helyezte a szocialista országok egymáshoz fűződő kapcsolatait. A Szovjetunió és a többi szocialista ország viszonyában — ma is tartó — történelmi folyamat kezdődött, amelyet a XX. kongresszus előtti torzulások kijavítása, az államközi kapcsolatok demokratikus elveinek fokozatos érvényesítése jellemez. E folyamatot jelentősen felgyorsítják azok a változások, amelyeknek nyitányát az SZKP XXVII. kongresszusa jelentette és amelyek a kommun- nista pártok közötti együttműködésre, az egyenjogú, partneri viszonyokra, mások nézetei és gyakorlata iránti türelemre vonatkoznak. A Magyar Népköztársaság a bel- és külpolitikai önállóságot, a szuverenitást és a szövetségesi kötelezettséget szerves, dialektikus egységükben 24
