Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 4. szám - Három évtizede történt... Interjú Berecz Jánossal
tok befagyasztására, visszafejlesztésére törekedett. Első lépéseink arra is irányultak, hogy reális képet tárjunk a külföld elé a magyarországi konszolidáció előrehaladásáról, eredményeiről. így került sor 1961-ben egy francia újságíró-küldöttség tanulmányútjára, illetve a magyar és az osztrák külügyminiszter májusi eszmecseréjére, majd 1963-ban U Thant ENSZ-főtitkár magyarországi látogatására. A politikai kapcsolatok lassan fejlődtek. Először Finnországgal emeltük 1960-ban diplomáciai kapcsolatainkat nagyköveti szintre. A fejlett tőkés országok többségével csak 1964-ben értük el ugyanezt a kapcsolati szintet. 1956 után első ízben hivatalosan ugyancsak 1964-ben látogatott nyugati államférfi Magyarországra, Bruno Kreisky osztrák külügyminiszter személyében. Magyarországnak a fejlett tőkés országokkal kialakított viszonyában egyaránt jelen volt a nemzeti érdekeink megvalósítására irányuló törekvés és az egyeztetett szocialista külpolitika képviselete. Hazánk politikai, gazdasági, tudományos-műszaki, kulturális és egyéb kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal viszonylag gyorsan bővültek az 1964 utáni években. Bár az 1956-os ellenforradalom támogatásában nagy szerepet vállaló Egyesült Államokkal a kapcsolatok normalizálására csak jóval később, a hetvenes években került sor, fontos volt, hogy az ellenforradalom leverése, majd a konszolidáció eredményei nyomán az Egyesült Államok megkezdte kelet-európai politikájának a módosítását, elismerte a „felszaba- dítási doktrína” kudarcát. Olyan új vonal kimunkálására került sor, amely — noha célként megtartotta a szocialista országok közötti kapcsolatok lazítását, felbontását, a kelet-európai társadalmak belső átalakítását, és változatlanul megkérdőjelezte a szocialista társadalmak legitimitását — kénytelen volt elismerni a kialakult erőviszonyokat, a szocialista társadalmak tartósságát, nem átmeneti voltát. A magyar—amerikai viszonyban az Egyesült Államok szembenállásának mérséklődése — a megoldatlan kérdések ellenére is — a hatvanas évek végére lehetővé tette a lassú ütemű kapcsolatfejlesztést. A realitások felismerésével együtt lassan megjelent a kölcsönösen előnyös együttműködés kialakításának a lehetősége is. Lehet-e „mérföldkőnek” tekinteni az 1956. évi magyarországi ellen- forradalmat a nemzetközi viszonyok alakulásában? Az 1956-os magyarországi események a nemzetközi élet kedvező irányú fő folyamataira ható fontos tényező volt. Ekkor vált hazánk a két világrendszer közötti küzdelem legfontosabb és leglátványosabb színterévé. Ez átmeneti helyzet volt, és túlzás lenne „mérföldkőnek” tekinteni. Nemzetközi szerepe abban rejlett, hogy konkrétan megmutatta a nemzetközi erőviszonyok állapotát, azt, hogy a szocialista világrendszer képes 10
