Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 4. szám - Három évtizede történt... Interjú Berecz Jánossal
Az ellenforradalmi erők egyre nyíltabb fellépése és a nyugati hatalmak beavatkozási kísérletei, akciói nyomán október végére, november elejére egységes álláspont kezdett kikristályosodni a szocialista országokban a magyarországi helyzetet illetően. Az SZKP vezetői által november 1—3. között, a szocialista országok vezetőivel folytatott konzultációk során megállapították, hogy Magyarországon teret nyert az ellenforradalom és veszélyes háborús tűzfészek alakulhat ki Európa szivében. A Liu Sao- csi vezetésével Moszkvában tartózkodó kínai küldöttség, a KKP vezetése egyetértett ezzel az értékeléssel. Egyetértés alakult ki abban is, hogy ha a szerveződő forradalmi kormány fegyveres segítséget kér az ellenforradalmi fegyveres csoportok szétzúzására, azt a Szovjetunió katonai erői biztosítsák. A Szovjetunió külpolitikájában a folyamatok jellegének megfelelően összekapcsolódtak a közel-keleti és a kelet-európai fejlemények. 1956. október 30-án a Szovjetunió a szocialista országok kapcsolatairól, majd október 31-én az Egyiptom elleni agresszióról tett közzé nyilatkozatot. A Pravda november 4-én állást foglalt a magyar helyzettel kapcsolatban is. November 5-én a szovjet vezetés az ENSZ-ben, majd az egyiptomi kalandban részt vevő három tőkés ország kormányaihoz küldött kormányfői levelekben szögezte le álláspontját az agresszió megszüntetésének szükségességéről. 1956 november közepe és 1957 január eleje között egy tucat kéti és több oldalú találkozóra került sor a szocialista országok vezetői között, amelyeken foglalkoztak a magyarországi eseményekkel és azok tanulságaival. Az értékeléseket tekintve megállapítható, hogy azok fő vonalaikban egybeestek. Az eltérések inkább abból adódtak, hogy a magyarországi ellenforradalomra éppen egy olyan folyamat közben került sor, amely során viták folytak a szocialista út addigi eredményeiről és a hibákról, a pártkapcsolatok elveiről és a nemzetközi kommunista mozgalom egységéről, a kor jellegéről és a szocialista világrendszer szerepéről. Milyen kérdések kerültek Magyarország nemzetközi tevékenységének középpontjába 1956 novembere után? Az ország, a párt számára a legfontosabb külpolitikai feladat az volt, hogy a belső konszolidáció előrehaladásával együtt a nemzetközi színtéren is elérje a szocialista társadalomépítés és a politikai hatalom legitimációját. A folytonosság és a megszakítottság érvényre jutása a hazai folyamatokban olyan nemzetközi fejleményekkel párosult, amelyek nyomán a szocialista országok többségében kiegyensúlyozottabbá vált a társadalomépítés és az országaink közötti kapcsolatrendszer. Érthetően a magyar külpolitika kiemelt figyelemmel fordult a Szovjetunió és a többi 6
