Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Géczi Gábor: A volt kormányfők tanácsának (InterAction Council) tevékenységéről
Ezért javasolta — a segélyeknek (ideértve a technológiatranszfert és a szakember- képzést érintő segélyeket is) a fejlett országok nemzeti jövedelmének 0,15 százalékig történő növelését; — a legszegényebb országok adósságterheinek csökkentését (például a kétoldalú hivatalos fejlesztési segélyekből fakadó adósságok törlésével, kamatcsökkentéssel vagy -elengedéssel); — a legszegényebb országok áruit sújtó vám és nem vám jellegű akadályok megszüntetését. Az IAC felszólította a legkevésbé fejlett országokat, hogy növekedésüket kiegyensúlyozottabb gazdaságpolitikával igyekezzenek felgyorsítani. Ugyanakkor a szervezet elengedhetetlennek tartja, hogy a hitelező országok segélyekkel támogassák ezen országok olyan nagyobb közép- és hosszú távú fejlesztési programjait, amelyek az emberi képességek, az intézmények és az infrastruktúra megerősítésére irányulnak. A tanács kiemelte, hogy a nagyhatalmak, szövetségeseik és a többi ország közötti bizalom egyéb kényes területeken (például a környezetvédelem vagy a túlnépesedés kérdéseiben) kötött ’megállapodásokkal is fokozható. Sőt Fukuda Takeo elnöklete alatt a tanács létre is hozott egy alkalmi szakértői csoportot, amely 1985 decemberében javaslatokat dolgozott ki a környezet, a népesség és a fejlődés egymással összefüggő problémáinak konstruktív megközelítésére. Ez a kérdéscsoport lett az IAC következő, Japánban rendezett 4. ülésszakának fő témája. A párizsi ülésen több résztvevő aláhúzta, hogy az Interakció Tanácsnak reális javaslatokkal kell a felelős kormányok felé fordulnia, tehát nem vágyakat, hanem olyan javaslatokat kell felvázolnia, amelyek megvalósítása az adott helyzetben lehetséges. Ezen az ülésen is felmerült, hogy szovjet személyiséget még nem sikerült bevonni sem a Politikai Testületbe, sem a Kommunikációs Bizottságba, sem a szakértői csoportokba. Rögzítették, hogy az IAC-nak szándékában áll delegációt küldeni a Szovjetunióba, ahol a szovjet felet tájékoztatnák az Interakció Tanács tevékenységéről, és tárgyalnának szovjet személyiségek, szakemberek bevonásáról. Ugyanakkor ennek megvalósulásáig vendégként is meg lehetne hívni neves szovjet politikusokat, szakértőkét az IAC plenáris üléseire, mint ahogy más országból vagy nemzetközi szervezetektől is meghívtak személyiségeket, például Arthur Dunkelt, a GATT vezérigazgatóját, Jim McNeilt, az ENSZ Környezeti és Fejlesztési Bizottságának főtitkárát, Harold B. Malmgrent, a londoni Kereskedelempolitikai Kutatóközpont igazgatóját, a Georgetown Egyetem professzorát, Takoshi Satót, a japán parlament mezőgazdasági bizottsá94
