Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 1. szám - Géczi Gábor: A volt kormányfők tanácsának (InterAction Council) tevékenységéről

A kezdeti lépések után

A brioni tanácskozást követő 1984. szeptemberi, Kolumbiában megtartott IAC végrehajtó bizottsági ülésen6 a jelenlevők áttekintették azokat a lépéseket,; amelyek a brioni zárónyilatkozat javaslatainak a világközvélemény, illetve a felelős döntéshozók által történő megismerését, megvitatását szolgálták. Az eredetileg elképzelt 4—5 tanácstagból álló missziók rendszere sajnos még nem vált gyakorlattá, de ennek megvalósításáról természetesen nem mondtak le, mivel ezt tekintik az akciójavaslatok megfelelő személyekhez való eljuttatása egyik leghatékonyabb módszerének.

Gyakorlattá vált azonban a plenáris ülések zárónyilatkozatainak és más dokumentumainak a fontosabb nemzetközi szervezetekhez való megküldése, köröztetése. Így például a brioni zárónyilatkozatot megkapták az ENSZ közgyűlése, az Amerikai Államok Szervezete Állandó Tanácsa, illetve a UNDP Kormányzó Tanácsa ülésének résztvevői. De eljutott a fejlett tőkés országok csúcsértekezlete, a KGST-csúcs résztvevőihez, a 77- ek csoportjához, a Közös Piachoz, az Afrikai Egységszervezethez, az IMF- hez, a Világbankhoz, az ASEAN-hoz, az OECD-hez, az EFTA-hoz, az ENSZ főtitkárához stb.

Emellett a tanács tagjai magas rangú, felelős hazai és külföldi politikusokkal, gazdasági szakemberekkel, a tudomány és a kultúra területén dolgozó szaktekintélyekkel való személyes találkozóik során segítették az akciójavaslatok propagálását. Az IAC tagjai a fenti lépésekről bizonyos időközönként tájékoztatást kaptak és kapnak is.

Az IAC említett vb-iilésén jelentették be, hogy az Interakció Tanács három új taggal bővült: Pierre Trudeau (Kanada), Adolfo Suarez (Spanyolország) és Andries Van Agt (Hollandia) csatlakozott a szervezethez, így a 30 tagú tanács a szintén 30 tagú Politikai Testületet is figyelembe véve már mintegy 50 nemzetet képvisel. Az IAC-tagsággal kapcsolatban egyébként még az első plenáris ülésen Bécsben a következő állásfoglalás született:

A tanács munkájába úgy igyekeznek bevonni új tagokat, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű országok, régiók nagyjából arányosan legyenek képviselve. A tagok között egy olyan hallgatólagos megállapodás jött létre, hogy a három nagyhatalom (a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Kína) képviselőjét csak egyszerre lehet felvenni az Interakció Tanácsba. Felmerült, hogy Jugoszlávia, Románia és Magyarország mellett további kelet-európai szocialista országokból is meg kellene hívni volt kormányfőket (Lengyelország, az NDK és Bulgária jött szóba), de eddig nem történt konkrét lépés ebben az irányban.

91