Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés
BALOGH SÁNDOR Erdély és a második világháború utáni békerendezés Az 1944. szeptember 12-én aláírt román fegyverszüneti egyezmény 19. cikkében a szövetséges nagyhatalmak kormányainak képviselői semmisnek nyilvánították a második bécsi döntést, és hozzájárultak ahhoz, hogy Románia — a békeszerződésben történő jóváhagyástól feltételezetten — visszakapja Erdélyt, vagy annak nagyobbik részét.1 A fentebbi megállapítások döntően abból a helyzetből következtek, hogy a királyi Románia 1944. augusztus 23-án szakított a hitleri Németországgal, a horthysta Magyarország viszont ekkor még annak oldalán harcolt a második világháborúban. Az 1944. szeptember 12-i fegyverszüneti egyezmény antifasiszta, demokratikus előírásai kedvező nemzetközi feltételt teremtettek Románia társadalmi-politikai fejlődéséhez. A Nemzeti Demokrata Blokk pártjainak részvételével megalakult C. Sánátescu kormányában azonban — Iuliu Maniu Nemzeti Parasztpártjának és Ionéi Brátinau Liberális Pártjának támogatásával — mindinkább azok a politikai erők kerekedtek felül, amelyek a régi társadalmi rendszer átmentését tekintették legfőbb feladatuknak. Ennek megfelelően a felszabadulás után Észak-Erdélybe bevonuló román közigazgatás és csendőrség a régi törvények alapján, a régi rend szellemében lépett fel a magyar nemzetiségű lakossággal szemben. Sőt, a fegyverszüneti egyezmény antifasiszta előírásait is arra használták fel, hogy a „minden magyar fasiszta”-jelszóval szigorúan megbüntessék, lényegében háborús bűnösként kezeljék a magyarságot, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül. De 1944 szeptemberétől-októberétől a Mari iu-gárdák is megjelentek Észak-Erdélyben, és különösen a Székelyföldön olyan borzalmas vérfürdőket rendeztek, amelyekkel gyakran túltettek még a fasiszta rezsim rémtettein is. 183
