Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Fülöp Mihály: A berlini (potsdami) értekezlet és az európai béke
ENSZ-tagság, fegyverszüneti rendszer felülvizsgálata), amivel Sztálin egyetértett ugyan, de semmi okát nem látta, hogy az olasz kérdést elválasszák a többitől: Románia és Bulgária ,,már a kapituláció másnapján Németország ellen fordították csapataikat'’, Finnország „lelkiismeretesen teljesíti vállalt kötelezettségeit”, és ugyanez mondható el Magyarországról is.30 A szovjet kormányfő a július 20-i megbeszélésen ezért azt javasolta: ha Olaszországot könnyítésekben részesítik, kapjanak könnyítéseket ezek az országok is — valamennyiük ügyét együtt, egyetlen kérdésként tárgyalják meg. Churchill szerint a Külügyminiszterek Tanácsának meg kell kezdenie az olasz békeszerződés előkészítését, de nem szabad befejeznie, amíg Olaszország vezetését nem veszi át egy demokratikusan megválasztott kormány. Szerinte az olasz kapituláció alapján fennálló jogokat nem szabad feladni, mert ha a békeszerződés megkötése „még hosszabb ideig elhúzódik, akkor az erőszak alkalmazásán kívül nem marad semmiféle lehetőségünk arra, hogy Olaszország kormányát rávegyük feltételeink teljesítésére”. Sztálinnak azonban más volt a koncepciója a szövetségi politika általános céljairól is. Olaszország és a többi ország kérdését a nagypolitika kérdésének tekintette. „A nagy hármas feladata az, hogy Németországtól, mint a legfőbb agresszív erőtől elszakítsa csatlósait. Ennek két módszere lehet. Az egyik az erőszak alkalmazása. Ezt a módszert sikeresen alkalmaztuk, s a szövetségesek csapatai ott állnak Olaszországban és más országok területén. Am ez a módszer egymagában véve nem elegendő ahhoz, hogy elszakítsuk Németországtól segítőtársait. Ha ezekkel szemben ezentúl is csak az erőszak módszerének alkalmazására szorítkozunk, az a veszély fenyeget, hogy kedvező talajt teremtünk egy leendő német agresszióhoz. Éppen ezért célszerű, ha az erőszak módszerét az illető országok helyzetén való könnyítés módszerével egészítjük ki. Ezek a nagypolitika szempontjai. Minden egyéb szempont — gyűlölet, sérelem — elesik.” Sztálin úgy vélte, hogy az amerikai javaslat az olasz kérdésben megfelel ennek a koncepciónak, és hasonló megközelítést javasolt Románia, Magyarország, Finnország és Bulgária esetében is: „Miután ezek az országok vereséget szenvedtek, és a három hatalom ellenőrző bizottságot küldött területükre, hogy biztosítva legyen a fegyver- szünet rendelkezéseinek teljesítése, ideje áttérni egy másik politikára: a könnyítések politikájára.”31 A diplomáciai kapcsolatfelvételt s nem az azonnali békekötést vagy fegyverszüneti rendszereik enyhítését kezdeményezte. A szovjet kormányfő szerint nem akadály, hogy ezeknek az országoknak nincs „szabadon választott” kormányuk, hiszen Olaszországnak sem volt, mégis helyreállították vele a diplomáciai kapcsolatokat. Márpedig a diplomáciai elismerés nemcsak a békekötés, hanem az érintett országok nemzetközi kapcsolatai helyreállításának előfeltétele is volt. 177
