Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Fülöp Mihály: A berlini (potsdami) értekezlet és az európai béke

a szovjet csapatokat kivonnák, „különösen, ha a valódi politikai hatalom a kommunisták kezében marad”.14

A szovjet kormányfő nyomban tiltakozott egyrészt Finnország — és a „hitleri Németország szétzúzásában” részt vett Románia és Bulgária megkülönböztetése — másrészt a román és a bolgár, illetve az olasz politikai rendszerek közötti megkülönböztetés ellen.10 A Foreign Office feltételezte, hogy a Szovjetunió aligha egyezne bele az amerikaiak javasolta háromoldalú konzultációba, valamint a SZEB-okban a nyugati missziók szovjet katonai képviselőkkel egyenjogú helyzetébe, mert a szovjet kormány számolna azzal, hogy a brit és az amerikai küldöttség ilyen eljárás esetén kisebbségbe szorítaná, illetve leszavazhatná képviselőit, A brit külügyminisztérium július 12-én újra kifejtette, hogy nézete szerint ezekben az országokban „valóban demokratikus kormányok” csakis akkor jöhetnek létre, ha a békét még a „jelenlegi nem kielégítő” kormányok megszilárdulása előtt kötik meg.16

A brit küldöttség azzal utazott Potsdamba, hogy nem kell feltétlenül megvárnia, amíg az amerikai illúziók szétfoszlanak, az első adandó alkalommal előterjesztik saját javaslatukat, még akkor is, ha ezúttal a szovjetekkel értenek majd egyet az amerikaiakkal szemben.17 Az amerikai politikai vonalat azonban sem a szovjet miniszterelnök üzenetei, sem a brit szkepticizmus nem tudták megváltoztatni.

A State Department természetesen más mércét alkalmazott Olaszországra, mivel itt nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok volt közvetlenül érdekelt. Az amerikai külügyminisztérium mielőbbi, végleges békeszerződésre törekedett, hogy csapataikat visszavonhassák, és végre tisztázzák Olaszország jövőjét. Ugyanakkor el akarták kerülni a „jövendőbeli béke érdekeinek komoly számításba vétele helyett a volt ellenséggel szemben gyűlölettől vezérelt, elsietett megoldásokat, a területi ambíciókat és az ebből fakadó politikai helyzeteket” és egyúttal „a diktált békét a tárgyalásos helyet”. Lehetővé akarták tenni, hogy az olaszok bekapcsolódjanak a tárgyalásokba, kifejthessék álláspontjukat, még mielőtt a győztes hatalmak vitáinak, nézeteltéréseinek folyamatában és végső, megváltoztathatatlan egyezségeiben minden feltétel kikristályosodna. Olaszország tehát nem tagadhatná meg később a békeszerződést azon az alapon, hogy rákényszerítették. Az amerikai külügyminisztérium javasolta, hogy az olasz békefeltételeket a Külügyminiszterek Tanácsa első ülésszakán tárgyalják meg.18

A State Department felfogásában a Külügyminiszterek Tanácsa a béke előkészítésének fóruma és — az ENSZ alapokmány életbe lépéséig — egyben a nemzetközi biztonság szervezete is lett volna. Truman június 9-én megkérdezte a külügyminiszterétől, hogy a békerendezést érte172