Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Randé Jenő: Magyarok külföldön. A Magyarok Világszövetsége

emberek vitatták meg szakterületük egészének vagy egy-egy részletének időszerű kérdéseit, feladatait.

E kölcsönös szándékkal létrejött kezdeményezések folyamatosságának biztosítására, további tudományos találkozók szervezésére hozta létre a Magyarok Világszövetsége Elnöksége a Magyar Fórumot. Tagjai a magyar tudományos, szellemi, művészeti élet jeles képviselői, akik tekintéllyel képviselik szakterületüket, s a kölcsönösség jegyében a hazai tudományos-társadalmi intézmények segítségére támaszkodva végzik szervező munkájukat. A Magyar Fórum több évre szóló tudományos programot dolgoz ki, előkészítő szakbizottságokat hoz létre a tudományos találkozók szervezésére. A szórványmagyarság helyzetét kutatók, orvosok, agrárszakemberek, természettudósok és mérnökök, zenészek-zenepedagó- gusok, könyvtárosok, közgazdászok, marketing és szabadalmi szakemberek eddig lebonyolított találkozói az elkövetkező években részben ismétlődnek (a könyvtárosok és közgazdászok máris kétszer találkoztak), részben idegenforgalmi szakemberek, építőművészek, sportszakemberek találkozóival bővülnek.

1985-ben csaknem 230 000-re emelkedett a hazalátogató magyarok, magyar származásúak száma, ezen belül az 1956-ban vagy 1964-et követően külföldre távozottak voltak a legtöbben. Ezt nem lehet csupán a korábbi korosztályok természetes módon nyilvánvalóan magasabb halálozási arányszámával magyarázni, inkább azzal, hogy az „ötvenhatosok” és a később eltávozottak döntő többsége nem politikai meggondolásokból hagyta el az országot, s kötődésük a szülőhazához a korábbi rétegeknél erősebb. Vagy ahogyan azt az 1945—1948-as emigráció történetének írója, Borbándi Gyula megfogalmazta: „Nem véletlen az sem, hogy amikor a magyarországi helyzet enyhült, és a külföldi magyarokkal való kapcsolatok ápolása a kormányzati politika részévé lett, éppen a politikától és a magyarságtól 1956—1957-ben elfordult menekültek hallották meg és követték elsőnek a hazalátogatásra hívó szót. Elszakadva a hajdani hazától, és átváltozva amerikaivá, angollá, franciává vagy németté, nekik köny- nyebb volt elviselni a szülőföld újbóli megpillantásával járó lelki megrázkódtatásokat, mint azoknak, akiket foglalkoztatott magyar mivoltuk, akik emigrációjuk alatt is egynek érezték magukat a nemzettel, és éppen ezért nem tudtak magyar ügyekben semleges, közömbös, érzéketlen külföldiekként viselkedni.”17

Ennek a semmiképpen sem könnyű problémának a megközelítése annyiféle lehet, ahányféle a külföldre szakadt magyarság. Idehaza azonban csak így fogalmazhatjuk meg a szórványmagyarsághoz fűződő viszonyunkat: Legyenek a külföldön élő magyarok a befogadó ország jó állampolgárai, őrizzék magyarságtudatukat, nyelvüket, kultúrájukat, hagyomá125