Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARORSZÁG A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBAN - Deák Péter: A katonapolitikai helyzet alakulása a második világháború után-Magyarország szerepe a Varsói Szerződés védelmi rendszerében
irányban folytak. Az osztrák semlegesség kinyilvánítása és a szovjet fegyveres erőknek onnan történő kivonása óta Magyarország közvetlenül a Varsói Szerződés első vonalába lépett, a magyar fegyveres erők pedig az itt állomásozó szovjet csapatokkal együtt eleve az Egyesített Fegyveres Erők első lépcsőjébe kerültek. Az ezt megelőző 1953—1956 közötti időszakban a gyakran változó politikai koncepció következtében a fegyveres erőknél tudatos haditechnikai korszerűsítés nem is folyt. A hadügy forradalmából a hazai vezetés nem tudott sajátos nemzeti következtetéseket levonni. A Varsói Szerződés mint a kölcsönös politikai-hadászati érdekek kifejezője A Magyar Népköztársaságra, a Varsói Szerződésbe tömörült tagországokra és hadseregeikre az Egyesített Fegyveres Erők kötelékében internacionalista kötelezettségek hárulnak. A szövetség sajátos alapelveiből fakadóan kezdettől fogva első számú követelménynek tekinthető a haza, a saját népköztársaság határainak, lakosságának, területének, nemzeti értékeinek a védelme, alapvetően saját erőkre, de a szövetség támogatására is építve. A kötelezettségek második csoportja olyan természetű kapacitások létrehozásából és feladatokból áll, amelyek a szelektivitást és koncentráló képességet az egész szövetség belső munkamegosztása alapján, koalíciós méretekben szolgálják, az egyes országok közvetlen katonai érdekein is túlhaladva. Ez a szövetségi és nemzeti katonai érdekek dialektikája. A honvédelem problematikája 1956 után Magyarországon a megújult politika elemeként újszerű felfogásban fogalmazódott meg. A honvédelem pártunk felfogása szerint a biztonság, mégpedig a külső biztonság egyik alapvetői eleme. Magyarország honvédelmi politikája a Varsói Szerződés keretében elsősorban arra irányul, hogy olyan biztonsági garanciákat hozzon létre, amelyek a háború, a fegyveres összecsapás elkerülését szolgálják. Olyan általános védelmi készenlét megteremtésére irányul, amely nem a már támadó agresszor megsemmisítését, mint inkább visszatartását tekinti feladatának. Ebből ered, hogy hazánk részvétele a Varsói Szerződésben kezdettől, de gyakorlatilag az ötvenes évek végétől napjainkig nemzetközi egyensúlyképző tényező. A Magyar Népköztársaság katonapolitikája az MSZMP VII. kongresz- szusa (1959) óta alapvetően két pillére épül: Nevezetesen a Varsói Szerződés védelmi szervezetéhez való hűségre, valamint a fegyveres 81
