Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Nahóczky Judit: Irányzatok és változások a spanyol szocialista párti kormány külpolitikájában
gyakoroltak az egymást váltó spanyol kormányokra a NATO-ba történő belépés érdekében. A lakosság; többsége viszont inkább a semlegességet óhajtotta volna. A szocialista párti kormány előtt hatalmon levő jobbközép kabinet a rendszeresen fenyegető puccskísérleteket megfelelő ürügynek találta, es engedve a külső nyomásnak, viharos gyorsasággal tető alá hozta a részleges NATO-tagságot. A jobboldal természetesen üdvözölte ezt az elhatározást, a baloldal viszont, amelynek részét képezte a később hatalomra került PSOE, határozottan ellene foglalt állást. Amikor a Spanyol Szocialista Munkáspárt 1982-ben kormányt alakított, s ígéretet tett a NATO-tagságról szóló népszavazás kiírására, Madrid és Washington viszonya hűvösebbé vált. Spanyolország esetleges kilépése az Észak-atlanti Szövetségből komoly aggodalmat keltett az Egyesült Államok kormányköreiben. Attól tartottak, ha ez megvalósul, kedvezőtlen helyzet alakulhat ki a NATO-n belül, és a referendum nemkívánatos precedenst is teremthet. A politika módosulását jelezte, hogy Felipe González 1984 októberében egyik parlamenti beszédében 10 pontba foglalva immár új fontossági sorrendet állított fel. A kormány legfontosabb feladataként azt hirdette meg, hogy meg kell akadályozni az atomfegyverek telepítését az ország területén. Kijelentette, hogy tárgyalásokat kell kezdeni a Spanyolországban állomásozó amerikai haderő számának csökkentéséről. A beszéd lényegei azonban mégis az volt, hogy egy új politikát hirdetett meg a NATO politikai szarvezetéhez való kapcsolat kérdésében, mely szöges ellentétben állt a korábbi programokban foglaltakkal. A kormányfő ugyanis a NATO-ban maradás mellett foglalt állást, a katonai szervezetben való részvétel nélkül. A NATO-szövetségeseknek tett engedmények azonban nem merültek ki ebben a kijelentésben. Madrid közvetve lépéseket tett a katonai szervezet felé is, csatlakozva annak több bizottságához. A politika módosulását jelezte egy figyelemreméltó személyi változás is, amelyre González említett parlamenti beszéde után került sor. A kormányfő állásfoglalása a NATO-tagság fenntartása mellett felszínre hozta a PSOE-n belüli ellentéteket is. González 1985 nyarán menesztette Fernando Mórán külügyminisztert, a kormány egyik nagy tekintélyű tagját, aki fenntartotta azt a véleményét, hogy Spanyolországnak nem szükséges a NATO tagjának maradnia. „Spanyolország fenntarthat kétoldalú kapcsolatot, ha az egyértelmű, világos, kiegyensúlyozott és formálható. Ezek az elvek nem igénylik a szövetséghez, még kevésbé a katonai szerszervezethez tartozást.”10 A spanyol kormány új külügyminisztere Francisco Fernández Ordónez lett. A parlamenti beszéd nemcsak a PSOE-n és a kormányon belül kavart 73
