Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARORSZÁG A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBAN - Thürmer Gyula: A magyar-szovjet kapcsolatok fejlődésének néhány kérdése a 80-as években
magyar társadalom, a magyar szellemi élet fejlődésében, s bizonyos konkrét, esetenként negatív hatásai ma is érződnek. Az SZKP XX. kongresszusát, az ellenforradalom leverését követően országaink figyelembe vették e tapasztalatokat is a magyar—szovjet viszony alakításában. A szovjet kormány 1956. október 30-i nyilatkozatában megerősítette internacionalista szolidaritását a szocialista országokkal, köztük hazánkkal, s hangsúlyozta, hogy a kapcsolatokat a szuverenitás, a kölcsönös előnyök és egyenjogúság tiszteletben tartása alapján kívánja fejleszteni. A Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány 1956. november 4-i felhívása a megújuló magyar politika szándékát fejezte ki: „szoros baráti viszony megteremtése minden szocialista országgal a teljes egyenjogúság, a kölcsönös be nem avatkozás elvei alapján. Ugyanez az elv szabályozza a kölcsönös előnyt biztosító gazdasági és kölcsönös segít- ségi kapcsolatainkat”.3 Gyakrabban került sor a pártok vezetőinek találkozóira, tartalmasabbá vált az együttműködés külpolitikai és katonai téren, megállapodás született a Varsói Szerződés alapján ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok jogi helyzetéről. 1967-ben új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írtak alá. Kialakultak az együttműködés ma is működő intézményei, a gazdasági, illetve a kulturális területen működő kormányközi bizottságok. Újjáalakult az MSZBT, amely ezt követően tömegmozgalomként, tagcsoportjai révén járult hozzá kapcsolataink fejlesztéséhez. Áttörést jelentett az is, hogy a megváltozott politikai légkörben nyílt eszmecsere, sőt vita alakulhatott ki a két ország sajátosságaiból eredő megoldásokról, a gazdaságirányítás reformjáról, a háztáji gazdaságokról, a kultúrpolitika irányításáról. Gazdasági téren több ma is érvényes szakosítási és kooperációs megállapodás4 jött létre, hosszú távon is megalapozva együttműködésünk fejlődését. A 60-as évek második felében országunk belső helyzete megszilárdult, jelentőssé vált a fejlődés gazdasági téren. A feladatok hasonlósága, az enyhülés kibontakoztatásában való közös érdekeltség szorosabb együttműködést tett lehetővé a magyar—szovjet viszonyban. Rendszeresen sor került párt- és kormányküldöttségek látogatásaira, kialakultak a kapcsolatok operatív formái, a krími találkozók, KB-titkári megbeszélések. Jelentős volt a fejlődés kulturális-ideológiai téren is. A magyar—szovjet kapcsolatok mai helyzetének megértéséhez fontos utalni a 70-es évek második felétől végbement változásokra, amelyek kapcsolataink új szakaszának kezdetét is jelezték. A Szovjetunió társadalmi-gazdasági fejlődése a 70—80-as évek fordulóján lelassult, a pangás jelei mutatkoztak a társadalmi élet számos területén. Az intenzív gazdálkodásra való áttérés, a nehezedő külgazdasági helyzet nagyobb feladatok 47
