Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Nahóczky Judit: Irányzatok és változások a spanyol szocialista párti kormány külpolitikájában
a kedvező feltételeket, amelyek a párt megerősödéséhez és győzelméhez vezethettek, jNyilvánvaló volt, hogy az UCD-től elfordult középrétegeití támogatását kell megnyerniük, miközben határozottan elzárkóztak a kommunistákkal való együttműködéstől. Felipe González a NATO-hoz való csatlakozás, illetve az esetleges kilépés kényes kérdésében népszavazást ígért a spanyol népnek. A referendum ígérete is növelte a szocialista párti politikus népszerűségét, ami hozzájárult ahhoz, hogy a PSOE a választásokon elsöprő győzelmet aratott, megszerezték az összes szavazatok 46 százalékát. A választások eredményeként az előző kormánypárt, az Union del Centro Democrático (UCD) felbomlott, közép- és jobbközép pártokra hullott szét. Korábbi támogatói részben a szocialistákra, részben pedig a jobboldali tömörülésre, az AP-re (Alianza Popular = Népi Szövetség) szavaztak. A polarizáció következtében jelentősen megerősödött a jobboldal is, amely az előző képviselőházban mindössze 9 mandátummal rendelkezett, az 1982-es választások után viszont 105 képviselőt küldhetett a parlamentbe. A Cortes Generales (a spanyol parlament) harmadik legerősebb tömörülése a katalán nemzeti burzsoázia „Convergéncia i Unió” (CIU) elnevezésű pártja lett, amely Katalóniában a szavazatok 27 százalékát szerezte meg, megelőzve ott az országosan győztes PSOE-t is. A Cor- tesben így 12 mandátumhoz jutott. A spanyol bel- és külpoütika szempontjából egyaránt fontos Baszkföldön nem változtak az erőviszonyok az előző, 1979-es választásokhoz képest A baszk nacionalista párt (PNV) 8 képviselőt küldhetett a parlamentbe 1982 őszén. (Az előző törvényhozási periódusban 7 mandátummal rendelkezett.) A radikális baszk nacionalista párt, a Herri Batasuna 2 mandátumot, az Euskadiko Esquerra, a baszk kommunisták szervezetével együttműködő helyi baloldal 1 képviselői helyet szerzett. A Spanyol Kommunista Párt, amelyet súlyos belső válság osztott meg, sok szavazatot vesztett, az előző 23 helyett mindössze 4 képviselője jutott be a parlamentbe.2 A választások azt mutatták, hogy Spanyolország politikailag polarizálódott. A győztes baloldalt a nyugat-európai értelemben vett szociáldemokrácia képviselte, a jobboldalt pedig a legkülönbözőbb ideológiát hirdető pártok nézeteit kifejező AP tömörítette. A kormány előtt álló legfontosabb feladatok, a külpolitikái meghatározó tényezők Programjai kidolgozásakor a szocialista párti kormánynak figyelembe kellett vennie néhány olyan tényezőt, amelyek nemcsak a belpolitika legége69
