Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 4. szám - Három évtizede történt... Interjú Berecz Jánossal

készítésének egyes lépéseit. Egyúttal megmutatják azt is, hogyan kapcsolódott össze a gyakorlatban a közel-keleti akció és a kelet-európai helyzet. Így például Jacob Tsur, a francia hadügyminisztériumban dolgozó izraeli összekötő tiszt szerint egyetértés volt a három hatalom vezető köreiben abban, hogy a magyar és lengyel események „teljesen lekötik az oroszokat”, vagyis, hogy ez az alkalmas pillanat az intervencióra. A dokumentumok arra is támpontot nyújtanak, hogy — Eden külügyminiszter szavával — Nagy-Britanniát „nem jogi, hanem politikai szempontok vezérelték”, és még a kabinet titkára is úgy vélte, a brit kormánynak nincs alapja a támadás törvényes voltának hangoztatására.

A nyilvánosságra került anyagok az időszakra vonatkozó dokumentumoknak csak igen kis hányadát képezik. A hírszerzés, a titkosszolgálatok jelentéseit, számos, „érzékenynek” ítélt követségi jelentést, valamint a kormánytisztviselők levél- és üzenetváltásait visszatartották, nem bocsátották a nyilvánosság rendelkezésére. Az illetékes minisztériumi tisztviselő véleménye szerint, ahogyan azt a BBC 1987. április 21-i adása közölte, egyes adatokra 50 éves tilalom vonatkozik, más okmányokat pedig ennél is hosszabb, meghatározatlan időre zároltak. William Clark, egykori külügyi szóvivő emlékiarataiban (From Three Worlds, Memoirs. Sidwick and Jackson, London, 1986.) az 1956. október 7—29. közötti időszakról mindössze fél oldalnyi, meglehetősen semmitmondó, elsősorban a brit külügyminisztérium belső, hivatali munkastílusáról elmélkedő értekezést közöl. Néhány olyan irat, amely a budapesti brit követség és a Foreign Office közötti érintkezésről került napvilágra, feltárta viszont a gondolkodásmódot és a célokat. Akkori brit értékelések szerint: „Ragyogó alkalom nyílik számunkra, hogy a mérleg nyelvét a javunkra billentsük, itt a kedvező pillanat.”

A nyilvánosságra került dokumentumok nem változtatják meg az eseményekről és összefüggéseikről adott korábbi értékelésünket. Változatlanul nyilvánvaló, hogy a közel-keleti agresszió és a kelet-európai folyamatok által nyújtott lehetőségeket a vezető tőkés nagyhatalmak a nemzetközi erőviszonyok, a szocializmus fejlődése próbatételének tekintették.

Hogyan vélekedtek a szocialista országok a magyarországi fejleményekről 1956 őszén?

Mint közismert, kezdetben a szocialista országok bizonytalanok voltak az események jellegének megítélésében. Ez a magyarországi belső helyzet tükröződéséből is adódott. Az ellenforradalmi erők eleinte álcázták igazi céljaikat; a tömegek jelentős része pedig úgy érezte, hogy jogos igényei kielégítéséért, a szocialista építés torzulásainak kiküszöböléséért lép fel. A párt Központi Vezetőségében is bizonytalanság volt tapasztalható.

5