Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Tornyos Vilmos: Szirtes I János: Austrian Foreign Policy 1945-1985
tékben megkönnyítette, hogy az országnak nem volt gyarmatosító hagyománya. A gazdaságilag még kevéssé megalapozott és ezért meglehetősen szerény aktivitás sokszor csak a szándékokig jutott el, amelyet később néhány politikai lépés is kiegészített. A tőkés osztályérdek, a szociáldemokrácia érdekeltsége és az ország gazdasági szükségletei jelentősen felértékelték Ausztria ezen kapcsolatrendszerét. A tömbönkívüliek heterogén gazdasági, politikai és ideológiai helyzete Ausztria számára súlypontok kialakítását tette szükségessé. így került az ország harmadik világ felé irányuló politikájának homlokterében a Közel-Kelet, amelyben Kreisky kancellár nemzetközi méretekben is kétségtelenül kimagasló szerepet töltött be. Dél-Ameriká- ra és Ázsiára kevesebb energia és lehetőség jutott; itt az osztrák szereplés nemzetközileg elhanyagolható tényező maradt. Ausztria jelentősen alatta maradt a tőkés országok által nyújtott fejlesztési segélyek átlagos szintjének, és még ezen ráfordítások 90 százaléka is szabály- szerű üzleti tranzakció formáját öltötte. Az e téren megmutatkozó hátrányát Ausztria politikai eszközökkel ellensúlyozta, ugyanis számos nagy nemzetközi visszhangot keltő tervet, elképzelést és javaslatot terjesztett be a fejlődő világ lemaradásának felszámolására, és konferenciákat szervezett az Észak—Dél ellentét áthidalására. A politikai aktivitás feledtette a gazdasági passzivitást, és jól beillett az ország harmadik világgal kapcsolatos alap- koncepciójába. A hatvanas években — a fejlődő országokkal kialakított kapcsolatok fenntartásával párhuzamosan — az enyhülés kedvező lehetőségeit és a múltbéli közös Duna-völgyi történelmi sors tradícióit, illetve a szomszédos népi demokratikus berendezkedésű szocialista országok gazdaságainak tőkeigényét, jó piaci lehetőségeit újra felismerve, Ausztria érdeklődése feléledt ezen országok iránt. Rövid idő leforgása alatt rendeződtek Ausztria és a legtöbb szocialista ország kapcsolatai, ami jól beleillett abba a folyamatba, hogy a világ ebben az időszakban kezdte elfogadni a békés egymás mellett élés elvét, és a koegziszten- ciához a normalizálás és a tárgyalások is hozzátartoztak. Ausztria ebben a folyamatban élen járt. Ausztria és a szocialista országok kapcsolatainak négy összetevője különböztethető meg. Fontossági sorrendben első helyen a Szovjetunióhoz fűződő viszony áll, amelyet osztrák részről az határoz meg, hogy egyrészt az osztrák államszerződést aláíró egyik országról, másrészt nagyhatalomról van szó. Az osztrák—szovjet kapcsolatok tehát nem tartoznak a szűkén értelmezett keleti politika fogalomkörébe, hiszen a Szovjetunió az osztrák nemzetközi jogi státust szavatoló állam. A második helyen az európai szocialista országok találhatók — Jugoszlávia kivételével. Ez az a terület, ahol Ausztria keleti politikája érvényesül. Ebbe a kapcsolatrendszerbe tartozik a Magyarországgal kiépített viszony, amely napjainkra kiérdemelte a példamutató jelzőt a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatai vonatkozásában. A harmadik helyen Jugoszlávia áll, amely tömbönkívti- lisége és az ausztriai szlovén és horvát kisebbség miatt mindig megkülönböztetett, a keleti politika jellemző vonásaitól eltérő jelleget viselt az osztrák külpolitikában. 146
