Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 3. szám - Kollár Nóra: Új Godesberg? Az SPD új elvi programja-vagy a politika átértékelése
merituma a „Godesberg ma”3 című jelentés. A bizottság 1982-ben, az SPD müncheni kongresszusának határozata alapján kapta azt a megbízást, hogy kritikusan vizsgálja meg a godesbergi programot, s határozza meg, mely részei őrizték meg érvényüket a jövőre, s melyek szorulnak korrekcióra. Az 1984 januárjában közzétett jelentés bizonyos értelemben a demokratikus szocializmus elmélete és gyakorlata negyedszázados fejlődésének mérlegét vonja meg. Teszi ezt azzal a szándékkal, hogy ennek alapján kidolgozzák az SPD céljait és feladatait az ezredfordulóig. A jelentés szerzői azt javasolják, az új programba kerüljön be a demokrácia elismerése, védelme és fejlesztése, az NSZK alaptörvényének elismerése, a demokratikus szocializmus állandó fejlesztése, a világnézeti pluralizmus, az alapértékek és a néppárt elismerése. A párt gazdasági alapelvei közül a piac szerepének, a tervezés fontosságának, a társadalmasításnak és a szabad vállalkozásnak az elismerését tartják lényegesnek. Ezek a tételek érvényben maradtak a godesbergi program elfogadása utáni 25 év során, s nem valószínű, hogy az elkövetkező 20—30 év alatt a helyzet e téren megváltozik. A „Godesberg ma” című dokumentum nagy figyelmet szentel a godesbergi kongresszus óta felmerült új problémáknak, amelyek közül a munkanélküliséget, a munkamegosztás és a jövedelemelosztás problémáit, a hagyományos iparágak válságát, a környezetvédelmi gondokat, a fejlődő országok helyzetének általános rosszabbodását, a fegyverkezési hajszát és az atomháború veszélyét, az új társadalmi mozgalmakat és a társadalmi tudat átalakulását tartja a legfontosabbaknak. A godesbergi program hiányosságai nemcsak az új jelenségekkel függnek össze. Az 1959-es elvi programban nincs szó a gazdasági növekedés káros ökológiai és társadalmi hatásairól, a tudomány fejlődésének negatívumairól, nem szerepel benne az Észak—Dél probléma sem. Természetesen nem arról van szó, hogy az 1950-es években ezek a kérdések olyan súllyal és élességgel vetődtek fel, mint 25—30 évvel később, de fennálltak, s felismerésük, számításba vételük egy elvi programban lehetővé tette volna az új problémákra való gyorsabb, rugalmasabb reagálást. Itt is a politikának a változó viszonyokra való tipikusan megkésett reagálásáról van szó. A godesbergi program külpolitikai része igényli — a jelentés szerzőinek véleménye szerint — a legalaposabb átdolgozást, hiszen a béke fontosságának felismerésén és hangsúlyozásán kívül alapvetően a német egységre koncentrál. A bizottság az 1959-es elvi program külpolitikai részének átdolgozásához többségükben józan, pozitívnak értékelhető kiegészítéseket javasol. Alapvető feladatként a béke megőrzését jelöli meg — mint ez a godesbergi programban is szerepelt —, a többi külpolitikai törekvést en51
