Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Bányász Rezső: Ronald Reagan politikai arcképéhez
kos volt, alig alacsonyabb, mint amikor Reagant beiktatták. Kommentárunk: az elnök arra hivatkozik, hogy a recesszió vége óta 6,4 millió új munkahelyet létesítettek. Ugyanakkor tovább romlott a foglalkoztatottság a négerek között, ahol a munkanélküliség elérte a 15,1 százalékot, és a fiataloknál, ahol 19,3 százalék a munkanélküli.10 Katonai költségvetés. Reagan első félidejében éves átlagban 7,3 százalékkal többet költött az Egyesült Államok fegyverkezésre, mint korábban, s ebben az összegben még nem szerepelnek az infláció miatt automatikusan biztosított emelések. Reagan rendelte el az MX rakéták sorozatgyártását és silókban való elhelyezését, a Midgetman rakéta kifejlesztését, a B—1-es stratégiai nukleáris bombázók módosított változatának gyártását, a neutronbomba gyártását, majd pedig azoknak a kísérleteknek a megkezdését, amelyeket a világ ma már „csillagháborús tervekként” ismer. Mindezen intézkedések eredményeként — mint a folyóirat megállapítja —- „az amerikai katonai erők ma nagyobbak, erősebben fel- fegyverzettek, jobban fizetettek és személyzettel jobban ellátottak” mint korábban. Külpolitika. Az elnökség első négy évéről különösebben pozitív képet még az elnök rajongói sem tudtak felrajzolni. Az ideológiai alapon folytatott, gyakran primitív antikommunizmus gyakran vezette veszélyes utakra Ronald Reagant. Harry Truman példájának merev követése nem volt a legjobb tanácsadó. A fegyverkezési verseny felerősítése mellett az amerikai intervenciók is a bizalmatlanságot növelték az Egyesült Államok szándékai iránt. Mégpedig nemcsak a Szovjetunió, hanem néha az Egyesült Államok saját szövetségesei, barátai részéről is. Ez történt például az amerikai haditengerészet kétszeri libanoni bevonulása és az 1983. októberi grenadai intervenció kapcsán, valamint a nicaraguai ellenforradalmároknak nyújtott katonai támogatás, illetve a salvadori belügyekbe való beavatkozás során... Végeredményben, persze, csakis az amerikai választókra tartozott és tartozik a jövőben is, hogy kit és milyen politikai platformmal, milyen ideológiai arculattal kívánnak elnöküknek megválasztani. Mindenki várakozással és bizalommal tekintett Washington felé, amikor olyan hírek érkeztek, hogy az újjáválasztott Ronald Reagan az elnökségének második félidejében kiemelt figyelmet szentel majd az amerikai—szovjet viszony alakításának. A legnagyobb várakozás és reménykedés annak a csúcstalálkozónak a létrejöttét előzte meg, amit Ronald Reagan elnökségének első félidejében elmulasztott. Hiszen a hidegháború korszakának lezárulása — pontosabban 1955 óta — tíz személyes találkozásra került sor a Szovjetunió és az Egyesült Államok első számú vezetői között. S voltak időszakok az 33
