Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 2. szám - Szűrös Mátyás: A nemzeti és a nemzetközi érdekek összefüggése a magyar külpolitikában
Hazánk a magyar államalapítás óta eltelt tizenegy évszázad alatt már csak földrajzi helyzeténél fogva is nehezen tudta volna kivonni magát a háborúskodásokból, hiszen a hadak útján fekszik, s a tatárdúlásnak, a török támadásoknak, a Keletről vagy Nyugatról kiinduló különféle hódító törekvéseknek egyaránt útjába esett. Nehéz történelmünk természetesen nem menti fel elődeinket a felelősség alól, hiszen sajnos ritkán voltak képesek nemzeti méretekben megszervezni a magyarságot, és történelmi távlatokban gondolkodó, a nemzet egészének érdekeit szem előtt tartó politikával biztosítani felemelkedését; de egyoldalúságot jelentene, ha eltekintenénk a történelmi előzményektől. E helyütt nem időszerű körképet kívánok vázolni, nem eseményekről akarok beszámolni, hanem szélesebb összefüggésben szeretném bemutatni, hogy milyen motívumok húzódnak meg a magyar külpolitikai tevékenység mögött, a magyar külpolitika miként törekszik hozzájárulni a magyarországi társadalmi-gazdasági fejlődés előrelendítéséhez, nemzetközi környezetének, feltételeinek javításához. * ❖ ❖ • Minden ember, közösség — legyen az egy család vagy maga a nemzet — legfőbb törekvése, hogy biztosítsa saját maga számára az anyagi és szellemi biztonságot, a fennmaradás, a felemelkedés lehetőségét. A megelőző korokban ezt- meg lehetett tenni a külső környezettől elfordulva, bezárkózva, illetve más közösségek, népek rovására, mások rabszolgasorba hajtásával, gyarmatosításával, javaik, természeti kincseik kisajátításával. Ez így volt hosszú évszázadokon át. Korunk legfontosabb vonása, hogy a nemzetközivé vált termelés korszakában egyetlen ország sem függetlenítheti magát külső környezetétől; figyelembe kell vennie az objektív nemzetközi adottságokat, a szomszédos és távolabb eső országok érdekeit, szövetségeseinek, partnereinek, sőt vetélytársainak és ellenfeleinek törekvéseit is. A bezárkózás, a mások rovására boldogulás lehetősége fokozatosan és végérvényesen megszűnőben van. A napjainkban végbemenő gazdasági-társadalmi, kulturális világfolyamatok a nemzetek közösségén belül — a politikai, ideológiai vagy más természetű megosztottság ellenére — a nemzetköziesedés, az egymásrautaltság erősödését eredményezték, sőt soha nem látott méretű kölcsönös függőséget hoztak létre. A nemzetközi viszonyok alakulását figyelemmel követő közvélemény, a szakemberek és mindenekelőtt a realista módon gondolkodó politikusok számára a fő gondot az jelenti, hogy — globális méretekben — a nemzetközi kapcsolatok alakításával összefüggő szemléletmód, a külpolitikai célok elérésére felhasznált eszköztár a gyakorlatban elmarad a kor diktálta kö4
