Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Faludi Péter: M. JE. Trigubenko (szerk.): A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság
latok. A szocialista országok mellett fellendült a KNDK árucsere-forgalma a tőkés és részben a fejlődő országokkal is. Ezekben az években a KNDK nemcsak a Szovjetuniótól, hanem számos nyugati állam kormányától és bankjától is kapott újabb hiteleket. A hetvenes évek végén lényeges fordulat következett be: átszervezték a külkereskedelmi és a külgazdasági apparátust, egyes iparágakban új exportvállalatokat szerveztek, s mindenekelőtt nagy erőfeszítéseket tettek az exportbázis bővítésére (nyersanyagok, félkész termékek), a növekvő importszükségletek fedezésére, az adósságtörlesztés forrásának előteremtésére. A nyolcvanas években ez a tendencia tovább erősödött, hiszen ma már a nemzetközi szakosodás fejlesztése, a nemzetközi csere bővítése (azaz az autarkiás gyakorlat felszámolása) nélkül a KNDK sem képes megoldani a termelés hatékonyságának fokozását, az in- tenzifikálás feladatait. Ezt a követelményt tükrözte a KMP VI. kongresszusának állásfoglalása is, amely szerint a hetvenes évek 2,2-szeres növekedésével szemben az exportnak a nyolcvanas években 4,2-sze- resére kell bővülnie. A tervek szerint az export nemzeti jövedelemhez való aránya 1990-re meghaladja a 20 százalékot. A termelési kapacitások fejlesztése és bővítése mellett folytatódik a külkereskedelem szervezeti-ágazati reformja is (például ipari-külkereskedelmi és pénzügyi egyesülések létrehozása), bankképviseletek nyitása, egyebek között Hongkongban, Makaóban és Bécsben. A szerzők rámutatnak arra is, hogy a KNDK még nem hasznosítja a KGST-országokkal folytatható sokoldalú gazdasági együttműködés lehetőségeit. (138. 1.) Pedig a KNDK gazdasági fejlődésének jelenlegi szintje, objektív követelményei (modernizálás, intenzifi- kálás, tudományos-műszaki fejlesztés stb.) igénylik a nemzeti és a nemzetközi érdekek átgondoltabb meghatározását, egyeztetését, a nemzetközi szocialista munkamegosztásban való aktívabb részvételt. A koreai és a nemzetközi statisztika adatainak felhasználásával a szerzők áttekintik az ország eddigi exportorientációs törekvéseit, a koreai gazdaság importszükségleteit, részletesen foglalkoznak a KNDK külkereskedelmének áruszerkezetével, a forgalom földrajzi megoszlásával. A fejezetet jól összeállított és áttekinthető táblázatok kísérik. Ezek szerint a KNDK külkereskedelmi forgalma 1982-ben a Szovjetunióval 681,0 M Rbl (1983: 587,4 M), az európai szocialista országokkal összesen 178,9 M Rbl volt. A koreai—kínai forgalom kb. 500 M dollár szinten mozog. A fejlett tőkés államokkal folytatott árucsere értéke 1980-ban 970,8 M dollár, 1982-ben 786,5 M dollár volt, míg a fejlődő világ viszonylatában 1979- ben 706,4 M dollárt, 1982-ben 314,6 M dollárt ért el. Százalékos megoszlásban: a Szovjetunió kb. 30, Kína kb. 20, míg Japán 15—18 százalékkal részesedik a KNDK külkereskedelmében, amely a nyolcvanas évek első felében némileg visz- szaesett, s a fő relációkban jelentős negatív szaldó halmozódott fel. Ez, valamint a nyugati hitelek törlesztési kötelezettsége fizetési problémákat okoz az országnak. Sajnos, hiányolnunk kell a teljes külkereskedelmi forgalom összesítését, s további nehézséget okoz a rubel- és a dollárelszámolások kettőssége, átfedése. A kötet egyik legfigyelemreméltóbb része „A szovjet—koreai együttműködés és szerepe a KNDK 158
