Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 1. szám - Lukács Albin: Beszélgetés Wolf Graf Baudissin professzorral

nemzeti hadseregben is vezető helyeken szolgálnának, többé-kevésbé egy integrált, magyarán nem német és nem német kormány által közvetlenül befolyásolt pozíciót tölt be. Én magam a három NATO-tisztségemben sohasem éreztem kötelességemnek, hogy bonni álláspontot képviseljek, hanem azt képviseltem, amit szakértelmem alapján helyesnek tartottam.

Tart-e a Szovjetuniótól, illetve a Varsói Szerződéstől?

Természetesen mindkét fél tart egymástól. Ezeknek a félelmeknek egy része személyes, illetve ún. nemzeti tapasztalatokból ered, de a céltudatos propagandának is szerepe van ebben. Én magam nem félek, illetve egy európai háborúnak semmifajta veszélyét nem látom. Ügy fogalmaznék. hogy Északon, tehát a Szovjetunióban, Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban az atomfegyverek felismertették velünk azt, amire már korábban is rájöhettünk volna; háborúval már semmiféle konfliktust nem lehet megoldani. Tudnunk kell egymással élni. Mindent meghatároz az az új helyzet, hogy nagy valószínűséggel kijelenthetjük: háborúk már nem lesznek. Más kérdés az, hogy a továbbiakban mit tehetünk. Nekem az a véleményem, hogy a fennálló stratégiai stabilitás erkölcsi és politikai kötelezettséget jelent mindkét oldalon, minden kormány számára. Azt a kötelezettséget, hogy következetesen békésebb kapcsolatokat építsen ki minden tagadhatatlan ideológiai és egyéb konf- liktikus ellenére. Ehhez csak egy utat látok: az amúgy is fennálló kölcsönös, függéseket el kell mélyíteni. Ez azt jelenti, most már nemcsak attól függünk, hogy a másik nem lő, hanem az is függő helyzetben tart minket, hogy a másik időben és azt szállítsa nekünk, amire szükségünk van, és fordítva. Valójában szisztematikusan gazdasági, kulturális és egyéb ösz- szefonódásokat alakítunk ki. Én semmiféle katonai fenyegetettséget nem fogadok el. Mind Keletről, mind Nyugatról nézve nagyon örülök annak, hogy a NATO középső szárnyán, magyarán a Szövetségi Köztársaságban, nemcsak hogy nem egy egységes Bundeswehr állomásozik, hanem az három hadtestre oszlik, és ezek között öt másik állam hadseregei állomásoznak. Ez számunkra, nyugatiak számára nagyobb biztonságot jelent, mert bárki, aki átlépi a határt, háborúba kerül mindezekkel a nemzetekkel, azaz a NATO-val, tehát egy harmadik világháborút robbant ki. Ez azonban — ha jól látom — biztonsági garancia a másik oldal számára is, mert annak, aki sok — torz — fantáziával, revansista módon ismét Königsbergbe akar bevonulni, annak el kell ismernie, hogy ebben a szövetségesek biztosan nem vesznek részt.

Támogatna-e egy olyan SPD-politikát, amelynek a nagyobb biztonságot nyújtó biztonságpartneri viszony kialakítása a célja. Ahogy a

CDU/CSU reakciót elnézem, ők ezt elutasítják. Kap-e az SPD elegendő támogatást a NATO ilyen értelmű szerkezeti átalakításához?

150