Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Csaba László: A KGST és a nyolcvanas évek kihívása II.
badulhatnának a kétoldalú szállítások kiegyenlítésének terhétől, akkor ezek a struktúrapolitikák laza, de előzetes összehangolására és így a nemzeti döntések jobb minőségi megalapozására összpontosíthatnának. Itt az érdemi információk cseréje fontosabb lenne, mint a kötelező jellegű egyezmények aláírása. A KGST intézményeinek tevékenységét az üzleti gyakorlatra kellene irányítani. Nem annyira az államközi egyeztetésben kellene önálló szerepüket fokozni, amit egyes szerzők a sokoldalú szervek (például a titkárság) „vezérkari funkciójaként” jellemeznek, és tovább kívánnak növelni,42 hanem a vállalatközi kapcsolatok szervezésében és infrastruktúrájának kialakításában játszhatnának e szervek nagyobb — és főleg eredményesebb — szerepet. Míg az államközi együttműködésben a nemzeti képviseletek jelentősége növekedne, a sokoldalú szervek munkáját jól értékelhetné például egy, a titkárság által szervezett vásáron megkötött üzletek összértéke. A közvetlen kapcsolatok kibontakoztatásához amúgy is nélkülözhetetlen az üzleti információk és az üzletemberek szabadabb áramlása, amit a kapcsolattartás szabályainak egyszerűsítésével és a szolgálati titoknak minősülő adatok körének erőteljes szűkítésével is segíteni lehetne. Az államközi kereskedelem üzleti és fizetési feltételeinek jelenlegi uniformizáltságát a szerződési és fizetési módok skálájával lehetne felváltani. A szabaddevizás forgalom elvi elismerése és lehetőségének általánossá tétele a harmadik piaci együttműködés és a KGST közös vállalatainak működési feltételeit is javíthatná. Az elszámolási rendszer kétoldalúságából adódó belső logikájának szabadon teret kellene engedni. Ily módon kialakítható lenne például a nem kereskedelmi elszámolásokban egy közgazdaságilag megalapozott, vagyis egyensúlyi árfolyam az ez iránt fogékonyságot mutató viszonylatokban, ami lehetővé tenné a turistaforgalmat akadályozó valutáris és adminisztratív korlátozások feloldását, feltéve, hogy a fizetési többlet el- költhetőségét előzetes államközi megállapodás biztosítja. A közös beruházásoknál az erőfeszítés együttes voltának megfelelő közös vállalatkénti működtetés számos megoldatlan kérdés áthidalására jelentene késztetést. Míg általában a központilag előírt és egységesen szabályozott tevékenységek körét szűkíteni, a központilag nem erőltetett, de megengedett tevékenységekét szélesíteni kellene. Vannak azonban olyan területek, ahol az állami felelősségvállalás szerepét határozottan növelni kellene: ez pedig az infrastruktúra, mindenekelőtt a szállítás és a hírközlés. A vasutak közös rekonstrukciója, autópályák közös építése, a telefonhálózat minőségi fejlesztése — nyugati fővállalkozóval, részben nyugati finanszírozásban — ma már nem csupán a nemzetközi versenyképesség követelménye143
