Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Csaba László: A KGST és a nyolcvanas évek kihívása II.
közönség számára meg is fogalmazzák, hogy a szovjet részről gyakorta közvetlen kapcsolati formaként tárgyalt közös vállalatok feltételrendszere egyelőre hiányzik a KGST jelenlegi mechanizmusából, és ezt közös adminisztratív döntésekkel nem is lehet helyettesíteni.32 Az új együttműködési szakasz természetének megfelelő jogi szabályozás kialakítása szintén a megoldandó feladatok közé tartozik, amit bonyolít a fejlődő tagállamok alapvető érdekhelyzete. Belátható ugyanis, hogy a jelenlegi integrációs jogi szabályozás az e cikk első részében jelzett hiányosságai folytán nem áll összhangban a feldolgozóipari munkamegosztás követelmény- és feltételrendszerével. Ezt a felismerést elég széles körben osztják ugyan, a KGST alapvetően regionális jellege mégis sajátos nehézségeket állít a továbblépés útjába. Magyarán szólva, mivel strukturálisan meghatározott alkupozíciók vannak, már a kezdet kezdetén világos, hogy egy adott megoldás alkalmazásának kik lesznek a közvetlen nyertesei, illetve a közvetlen vesztesei. Így a szállítási fegyelem erősítése fontos érdeke ugyan a kelet-európai országoknak, viszont épp a feldolgozó iparágakban rendelkeznek jelentős többletekkel, és az ebből fakadó rövid távú eladói érdek sokszor elméletileg nehezen igazolható gyakorlati megoldásokhoz vezet. Ennek megfelelően az Általános Szállítási Feltételek (ASZF) szankciói enyhébbek, mint a bármilyen európai KGST-ország nemzeti jogrendjében alkalmazottak. Hosszabb távon érdekük a hanyag, pontatlan teljesítés megtorlása, mégsem várható el egyetlen ország külkereskedelmi minisztériumától se, hogy a hivatalon belül amúgy is kisebbségben levő funkcionális — így jogi — osztályok a többségi áruosztályok munkáját durván megnehezítő megoldásokat szorgalmazzanak. A Bécsi Konvenció, az egységes európai kereskedelmi jog kialakítását végül is éppen az tette lehetővé, hogy ilyen széles körben már nemigen érvényesül a strukturális alkupozíció: a legnagyobb gépexportőrök egyidejűleg a legnagyobb gépipari behozatal lebonyolítói is, így érdekük, hogy ne csak a termelő szempontjait vegyék figyelembe. Tekintettel arra, hogy a KGST-országok jogrendje és bírósági gyakorlata történelmi és más okokból legalább akkora eltéréseket mutat, mint a gazdaságirányítási rendszerei, és mivel ezek mélyen gyökereznek, nem tűnik célravezetőnek e jogrendek egységesítését vagy akár közelítését szorgalmazni. Gyakorlati szempontból egy közösen alkalmazandó kollíziós jogi szabályozás kimunkálása hozhatná a legtöbb eredményt. Első lépésként egy külön apparátus nélkül működő informális szervet lehetne felállítani, hogy elvileg alkalmazza e szabályokat. A nemzeti gyakorlatban precedensteremtőnek minősülő ítéletekről való kölcsönös tájékoztatást is meg kellene szervezni. Mivel még e kezdeti lépések is a javaslati szakasz136
