Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Csaba László: A KGST és a nyolcvanas évek kihívása II.
építőipar nem jelentéktelen terven felüli költségeit. E kedvezőtlen jelenségek megismétlődését az újabb közös fejlesztésnél sem lehet kizárni, hiszen részben előre nem látható tényezőkből fakadnak, és a nemzeti beruházási folyamatoknak sem éppen ritkaságszámba menő kísérőjelenségei: mindenesetre határozottan törekedni kellene elkerülésükre. Az integrációs „energiaprobléma” másik oldalát az a mód jelenti, ahogy a nyerstermékszállítások tervbe vett szinten tartását az ellenszállítások szerkezetváltozása ellensúlyozza. A korábbiakban elmondottakkal magyarázható, hogy szovjet részről nem túlságosan elégedettek az e téren elért haladással; álláspontjuk szerint még sok a teendő az anyag- és energiaigényesség mérséklésében, a termékek műszaki jellemzőinek és nemzetközi versenyképességének javításában. Megítélésük szerint „még messze nincsenek kiaknázva” a kelet-európai országoknak az élelmiszerek, valamint a mezőgazdasági és ipari fogyasztási cikkek szállításában meglévő lehetőségei, sőt ennek előmozdítására pótlólagos intézkedéseket is szükségesnek látnak. Azzal minden tagállam egyetért, hogy szükség van a műszaki haladás felgyorsítására és a KGST-n belüli mezőgazdasági termékforgalom növelésére, eltérnek viszont a nézetek a szerkezetváltás rövid és középtávon lehetséges üteméről és feltételrendszerérői. Az NDK miniszterelnöke például a varsói ülésszakon kifejezetten elégedettségének adott hangot a tervegyeztetésben kialakult eredmények (értelemszerűen a forgalom szerkezete és növekedése) tekintetében, mivel ez megítélése szerint módot ad az NDK növekedési terveinek megalapozására, azaz korábbi irányvonalának töretlen folytatására.21 A bolgár tervhivatal elnökhelyettese kifejtette, hogy országában egész iparágak jöttek létre eleve a KGST-partnerországok igényeinek kielégítésére,22 ami az adott összefüggésben a szerkezetváltozási kívánalmak már teljesített jellegére utal. A mezőgazdasági kereskedelem kérdéséről szólva a magyar miniszterelnök sajnálattal állapította meg, hogy a téma évek óta tartó tárgyalása ellenére kézzelfogható eredményeket nem sikerült elérni23 a TR-ben elszámolt kivitel pótlólagos ösztönzőinek kialakításában. A nettó importőr országok álláspontját jól jellemzi két csehszlovák félhivatalos elemzés, ami már a csúcsértekezlet után jelent meg. Míg az egyik az agrárkereskedelem bárminemű kedvezményes kezelését elvi alapon utasítja el, a másik csak a jelenleg KGST-n kívülről beszerzett termékek, így a kávé és a déligyümölcsök térségbe való átterelésére lát módot, feltéve, hogy a KGST fejlődő tagállamai hajlandók szállításaikat TR-fizetés ellenében fokozni; a régión belüli szabaddevizás agrárforgalmat pedig kifejezetten kedvezőtlen jelenségnek tartják.24 Egy, a közfelfogásban ilyen minőségében kevésbé ismert, jelentős nettó agrártöbblettel bíró ország, Románia képviselői ezért úgy értékelték az 1984—1985-ös időszakot, hogy a csúcsértekezlet mező132
