Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 1. szám - Csaba László: A KGST és a nyolcvanas évek kihívása II.

tervidőszak tényadatát több mint hússzorosan meghaladó közös beruházási tervezet, amint ez már egy évtizede, a hosszú távú együttműködési célprogramok kidolgozása során gyakorlatilag bebizonyosodott, minőségi változást hozna a döntési hatásköröknek a nemzeti és a közösségi szervek közötti megoszlásában. Sőt ha szem előtt tartjuk az elmúlt évtizedek közös beruházási gyakorlata által felvetett, de meg nem oldott pénzügyi és elszámolási kérdések messzire vezető10 körét, akkor végképp világos, hogy az elvi egyetértéstől még milyen hosszú út vezet a szállítások konkrét feltételeinek kölcsönösen elfogadható egyeztetéséig. Ezen túlmenően a KGST-beli strukturális bilateralizmus közgazdasági természetéből adódóan egy konkrét területen való előrehaladás mindazon más területeken való hasonló fejlemények függvényében lehetséges, amelyek a kétoldalú alkufolyamatban vele egy csomagot képeznek. A hosszú távú hitelezés terheinek kivédésére ezért alkalmas eszköz, hogy valamely kapcsolódó területen hasonló igénynyel lépünk fel, mint a partner. A mezőgazdasági beruházási hozzájárulásról már volt szó, s ez elmondottak alapján érthető, hogy NDK-beli szerzők a versenyképes feldolgozóipari ágak fejlesztéséhez való beruházási hozzájárulást javasolnak, sőt elképzelésük szerint épp ez lenne a KGST-n belüli beruházásáramlás fő iránya.11 Megjegyezendő, hogy az 1960-as évek második felében magyar részről is éltek hasonló jellegű felvetésekkel.12

A kitermelőipari közös beruházások a legelterjedtebbek, így érthetően a legtöbb módszertani és gyakorlati vita is velük kapcsolatosan fogalmazódik meg. A magas nyerstermékárak időszakában érlelődött meg az a felismerés, hogy az ágazatban járadék jövedelmek képződnek, amit szintén jogos lenne megosztani a közös objektum létesítői között.13 Más változatok is felmerültek — egyelőre eredmény nélkül — a különböző hitelező államok szaksajtójában, így az árak rögzítése a törlesztés egész időszakára, a nemzetközileg szokásos árengedmények megadása a hitelezőknek, a kamat világpiaci szintre emelése, vagy a de facto közös vállalatként történő működtetés (ami a közös objektum termékein való alaptőke-arányos naturális osztozkodás lenne a létesítmény egész élettartama alatt). A hozzájárulást felhasználók álláspontját jól jellemzi az a viszonylag rugalmasnak mondható kutatói nézet, amely elismeri, hogy a megoldatlan elszámolási kérdések korlátozzák a KGST-n belüli szélesebb körű eszközáramlást, de túl merevnek, ezért közgazdaságilag elfogadhatatlannak tartja a visszafizetési időszak egészére kiterjedő árrögzítésre vonatkozó javaslatot.1'1 Nem meglepő ezért, hogy a nyerstermékimportőrök szinte egyhangúlag vetették fel az 1984. és az 1985. évi ülésszakon, hogy most már ne csak a létesítmények műszaki jellemzőit és hiteligényét rögzítsék előre, hanem az építés határidejét, a visszafizetés határidejét, összegét és naturá130