Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Horn Gyula: A békés együttélés új dimenziói
rekkel járt, személyes népszerűsége töretlen az ország közvéleményében. Ilyen körülmények között a szovjet—amerikai viszony alapvető területeire irányuló új szovjet törekvések minden bizonnyal majd 1988 után, az új elnök idejében képesek csak nagyobb hatást kifejteni. Az idő azonban sürget, mert a 90-es évek fegyverkezési programjai most öltenek testet, s ezek azzal a veszéllyel járnak, hogy amennyiben nem születik korlátozást célzó megállapodás, a jelenlegi trendek aligha változtathatók meg az ezredfordulóig. Minthogy a biztonság nem csupán, s nem elsősorban az önérdek és a katonai erő kérdése, hanem mindinkább a bizalom szintjétől függ, a részleges fegyverzetkorlátozási megállapodásoknak is elsősorban bizalomerősítő jelentőségük van. Mindezt egyaránt szolgálhatják a korlátozást tartalmazó egyezmények, a regionális biztonsági zónák kialakítására és a kölcsönös bizalom politikai eszközeinek újjáépítésére vonatkozó törekvések. Ismeretes, hogy a hadászati támadó fegyverzetek korlátozását célzó eddigi egyezmények nem voltak képesek megakadályozni a támadó arzenál ütőerejének növekedését. A minőségi fejlesztések még akkor is megkérdőjelezik a SALT—II érvényességét, ha az amerikai vezetés betartja az egyezmény betűit. Minden újabb korlátozás viszont elősegítheti a hadászati stabilitás megteremtését, s amennyiben még Reagan elnökségének idejében születik egy ilyen egyezmény, megvan a ratifikálásának is a reális esélye. Ez rendkívül fontos körülmény a genfi szovjet—amerikai tárgyalások jövője szempontjából. Lényegesen nehezebben érhető el megegyezés a hadászati védelmi fegyverzetek témájában, mert az amerikai adminisztráción belül erősödik a nyomás az ABM szerződés felmondása érdekében. Ez nagymértékben kapcsolódik az SDI programhoz. Jóllehet nem lenne célszerű az ABM sorsát összekötni a hadászati támadó eszközök korlátozását célzó újabb egyezményekkel, más szóval az utóbbiról lemondani az előző felmondása esetén, de megítélésünk szerint mindenképpen szoros kapcsolat van közöttük. Az űrfegyverkezési programok megvalósítása ugyanis sérti az ABM előírásait, s az előbbiekre szükséges katonai válasz nem hagyná érintetlenül a hadászati támadó fegyverzetek stabilitását sem. Következésképpen, az erőfeszítéseknek az ABM megőrzése mellett egy űrfegyverkezést korlátozó egyezmény (ASAT) elérésére is kell irányulniuk. Kedvezőbb a helyzet az európai közép-hatótávolságú hordozóeszközök korlátozását, illetve leépítésének elérését illetően. Európában katonai-biztonsági szempontból kialakult ugyan egyfajta egyensúly, megnövekedett azonban a földrész valamennyi államát érintő veszélyeztetettség szintje. Az új hordozóknak az ellenfél hadászati irányító központjai közelébe történt telepítése következtében számottevően csökkent a rendelkezésre álló 11