Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Tóthné Nagy Magdolna: Változás és folytonosság az el nem kötelezettek mozgalmában (Az el nem kötelezettek hararei csúcskonferenciájáról)
határozzák meg fejlődésük irányát. A Szovjetunió nagyra értékeli az el nem kötelezettek készségét, hogy részt vállaljanak az emberiség sorsáért, a nukleáris fegyverkészletek megszüntetéséért és a valódi leszerelés megvalósításáért érzett felelősségből.5 A konferencia munkáját a helyszínen is figyelemmel kísérték a zimbabwei fővárosba e célból küldött diplomaták, szakértők. Az Egyesült Államok például jelentősen növelte a hararei nagykövetségén dolgozók számát, s képviselői rendkívül aktívan próbáltak befolyást gyakorolni a konferencia menetére, tompítani annak Amerika-ellenességét és radikalizmusát. E kísérletek nem jártak sikerrel, jóllehet a mozgalmon belüli jobbszárny néhány Amerika-barát képviselője igen aktívan munkálkodott ennek érdekében. A mozgalomhoz fűződő amerikai viszonyra jellemző, hogy a konferencia első napjai után az Egyesült Államok bejelentette, hogy a Mugabe elnök részéről elhangzott bírálatokért megtorlásul felfüggeszti a Zimbabwénak nyújtandó 30 millió dolláros gazdasági segítséget. A csúcskonferencián az. el nem kötelezettek három kérdést emeltek ki: a nemzetközi biztonság, béke és leszerelés témáját, a dél-afrikai helyzetet és a nemzetközi gazdasági együttműködés szükségességét. Ezt tükrözte a zimbabwei vendéglátók által kidolgozott dokumentum- tervezet és Robert Mugabe miniszterelnök megnyitó beszéde is, aki Ra- dzsiv Gandhi miniszterelnöktől átvéve a mozgalom elnöki tisztségét, a következőket hangsúlyozta: „Világunk számos kihívással, találja magát szembe: a gazdasági fejlődés, az emberi jogok érvényesítése, az emberi méltóság megóvása haladéktalan megoldást követel. Mindezek közös alapja az emberi lét fennmaradása. Ezért valamennyi közül a legégetőbb kérdés a leszerelés, enélkül egyetlen más probléma sem oldható meg. Az emberiség nukleáris háború miatti megsemmisülésének megakadályozása valamennyi törekvésünk előfeltétele. Mégis az elmúlt években emelkedtek a nukleáris fegyverekre fordított kiadások, növekedett a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek száma, nagyobb lett a biztonság hiánya ... Az évente a fegyverkezési versenyre költött összeg egyötöde elegendő lenne, hogy 2000-ig felszámoljuk az éhínséget.”6 Mugabe üdvözölte a két „szuperhatalom” genfi közös nyilatkozatának azt a megállapítását, hogy a nukleáris háborút nem lehet megnyerni, és ezért azt soha nem szabad megvívni. Ezen érvelésnek megfelelően felszólította őket, hogy semmisítsék meg a háború megvívásához szükséges eszközeiket. A nukleáris fegyverkísérletek teljes tilalmát sürgette, s addig is szorgalmazta valamennyi nukleáris kísérlet moratóriumát. Elismerően szólt a Szovjetunió által egyoldalúan vállalt moratóriumról, kérve a szovjet felet, hogy továbbra is tartsa fenn önként vállalt kötelezettségét. 109