Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Barbi Balázs: Indonézia helye és szerepe Délkelet-Ázsiában
alapvetően nem mondott ellen egyik tagállam érdekeinek sem - elfogadottá vált a S2ervezeten belül, és az „ellenállóképesség fejlesztése” szinte a szervezet programjává lett. Mint azonban oly sok egyéb kérdésben, az értelmezések itt is eltérnek, s különösen a regionális ellenállóképesség tekintetében mutatkoznak ellentétek. Az indonéz felfogás szerint ugyanis a rugalmas alkalmazkodás és szembenállás révén az ASEAN-nak olyan irányban kell fejlődnie, amely biztosítja a kiemelkedő tagállam (vagyis Indonézia) befolyását, míg enyhíti a külső hatalmak ráhatásának mértékét. A partnerek értelmezése természetesen eltér ettől.18 Indonézia tehát a „regional resilience” felhasználásával is próbálkozik a nem térségbeli erők kiszorítására, cselekvési szabadságának szűkítésére. Ezt kiegészíti az a törekvés, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió, de Kína és Japán között is egyensúly jöjjön létre.19 Csak ez biztosíthatja, hogy egyetlen nagyhatalom se szerezzen döntő befolyást a térség s annak államai felett. Ez az egyensúly ahhoz is fontos, hogy a térség kiemelkedő hatalma szerephez jusson a külső erők közötti egyensúlyozásban, a regionális hatalmi mérleg formálásában, illetve, hogy őt a régió meghatározó elemeként a nagyhatalmak is elfogadják. Az Egyesült Államok fogadtatása A külpolitikai szerep adottságai és a belső háttér gyengesége, a hatalmi törekvések és az ellene ható folyamatok ellentmondása, valamint számos egyéb tényező (a külső gazdasági segítségre történő támaszkodás, idegen források igénybevétele a katonai-védelmi szféra fejlesztésében, a politikai-ideológiai elkötelezettség és az el nem kötelezettek mozgalmában való szereplés, az egyéni hatalmi igények és a regionális stabilitás és együttműködés fejlesztésének óhaja stb.) Indonézia számára rendkívül bonyolulttá teszi külkapcsolatainak formálását, a nagyhatalmakkal való kooperációt. Nehezíti a helyzetet, hogy nem könnyű behatárolni az egyes külső erők térségbeli törekvéseit, céljait, és meghatározni annak a regionális politikai-hatalmi rendszernek a koordinátáit, amelyben az egyes szereplők pozíciója kiszámítható, netalán prognosztizálható. Emellett Indonéziának a helyzete is folyamatosan változik, és maguknak az indonézeknek sem könnyű az adottságok és lehetőségek között a számukra optimálisnak tűnő magatartást, politikai álláspontot kialakítani. Az Egyesült Államok Indonézia legközelebbi politikai (részben katonai) szövetségese, partnere, kiemelkedő gazdasági támasza. A hozzá fűződő viszony értékelésekor Clemens professzor egy találó megállapításából indulunk ki. A Boston University tanára szerint napjainkban, korunk megváltozott hatalmi viszonyai között a nagyhatalmi státussal nem rendelkező államok/kormányok számára kettős cselekvési lehetőség nyílik: egyrészt az, hogy „követve az önös érdekeket, szoros együttműködésre törekedjenek egy gazdasági »kolosszussal«. Másrészt, ugyancsak az érintett országok saját érdeke kívánja azt is, hogy olyan politikát 75
