Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 5. szám - Barbi Balázs: Indonézia helye és szerepe Délkelet-Ázsiában

közösségre támaszkodva lehet megvalósítani.7 Azt természetesen indonéz részről nem hangsúlyozták, hogy a külső hatalmakat a regionális biztonsági ügyekből kizárva, szükségszerűen Indonéziának kell a szervezet elismert vezetőjévé, meghatározó államává válnia, s a vezető szerep nem korlátozódhat csak a katonaibiztonsági területre, hanem magában kell foglalnia a politikai szférát is. Az ASEAN tehát Indonézia számára a formális szervezeti kereteken belül a nemzetközi kapcsolatokba való beépülést és esetenként a gazdasági érdekek védelmét biztosítja, de a fontosabb politikai-biztonsági szférában a regionális hatalmi törekvéseket segíti - informálisan - megvalósítani.

Az ASEAN - a hivatalos indonéz megnyilvánulások szerint is - mindenkor az egyenlők gyülekezetének számított, és vezetésére nyíltan senki sem támasztott igényt. A valódi célok és nézetek leplezésére szükség is van, mert - s ezt az indonézek is tudják - a tagállamok rendkívüli aggodalommal őrzik függetlenségüket, s nagyon érzékenyen reagálnak a szuverenitásukat veszélyeztető lépésekre. Ráadásul Indonéziának ma még egyenjogú szövetségesekként van szüksége az ASEAN-ra és partnereire, mivel nem rendelkezik elegendő erővel a regionális hatalmi státus elfoglalására.

Vietnam és Indokína indonéz megítélése

Annak ellenére, hogy Indonézia és Vietnam „hagyományosan” jó kapcsolatokat tart fenn egymással, és mindkét oldalon a másik néppel szembeni mély szimpátiáról, a történelmi azonosságokról stb. tesznek említést, Indonézia magatartását és tevékenységét e viszonylatban is a délkelet-ázsiai politikai-biztonsági és hatalmi célok határozzák meg. A másik oldalon jellemző a szigetország külpolitikájára az, a nem marxista politológiában érvényesülő szemlélet, amely a nemzetközi kapcsolatok egyes szereplőinek értékelésekor eltekint a társadalmi-ideológiai elkötelezettségtől, és kizárólag a (többnyire feltételezett és nem bizonyított) nemzeti (nacionalista) és hatalmi célokat és törekvéseket veszi figyelembe. Ebből az alapvető tényből kiindulva elemezzük az indonéz-vietnami kapcsolatokat, és hangsúlyozzuk, hogy a következőkben nem Vietnam külpolitikáját, hanem annak indonéz megítélését foglaljuk össze.

Ebben a megközelítésben kell vizsgálnunk azt az indonéz feltevést, hogy Délkelet-Ázsia egyik állama sem (lenne) képes a térség egészét ellenőrzése vagy befolyása alá vonni, sőt sem az indokínai, sem az ASEAN-csoportosulás nem tudja az övezet egészét uralni.8 Ezt kiegészíti az a számítás, hogy Vietnam nem törekszik túlhaladni Indokína határain, és az indokínai csoportosulás hozzájárul ahhoz, hogy az ASEAN hatékonyabban szálljon szembe a térségben jelentkező külső erők befolyásolási kísérleteivel. Indonézia tehát még a szocialista Vietnamot sem tekinti versenyforsának, s az ideológiai-politikai ellentéteket háttérbe szorítva kész lenne ^partnerként” elfogadni a nagyhatalmak távoltártása céljából.

68