Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Katona Magda: Nemzeti kérdés és nemzeti hagyományok a forradalmi Afganisztánban
tásra jogosultak 90,3, a tartományban 86,9 százalékuk szavazott. A kabuli tartománynak mind az 591 képviselőjét egyhangúlag választották meg, a főváros 461 képviselője közül 413-at (89,6 százalékot) egyhangúlag, 48-at pedig a szavazatok többségével. (Csak a választásokon résztvevők 0,22 százaléka szavazott ellenük.) A helyi hatalmi szervekbe bekerültek valamennyi nemzetiség és etnikai csoport, valamennyi társadalmi réteg képviselői. A kabuli tartomány 280 küldötte közül 125, a fővárosi küldötteknek pedig mintegy a fele afgán (pastun), híven tükrözve a valós etnikai szerkezetet. A fővárosban a megválasztott népképviselőknek kevesebb mint a fele párttag vagy tagjelölt.25 A választások 1985 végéig lezajlottak Badakhsan, Nangarhar, Nimroz és Baghlan tartományokban, és 1986 őszére befejeződtek a többiekben is. A helyi dzsirgák választása fontos esemény volt a párt társadalmi és politikai életet demokratizáló politikájának a megvalósításában. A következő lépés az volt, hogy ezt a törekvést kiterjesszék az ország törzsi lakosságára. A határ menti törzsek legfelső dzsirgájának tanácskozását törzsi dzsirgák sorozata előzte meg 1984-198 5-ben. A Mohmand törzs Hovaizi nemzetségének dzsirgáján a Khaibar térségében határozatot hoztak, amelyek értelmében megtiltják a nemzetségek területén az ellenforradalmárok számára fegyvert és lőszert szállító karavánok áthaladását, valamint fegyveres bandák ott-tartózkodását. 1984 decemberében a Mohmand törzs közös dzsirgája élesen elítélte Pakisztánt, mert beavatkozik Afganisztán belügyeibe. 1985 májusában az Afridi és Sinwari törzs dzsirgája is tiltakozott Iszlámábád afgánellenes politikája miatt. Habibulla móllá, az A1 Hadzs törzs főpapja visszautasította az arra irányuló kísérletet, hogy törzsét felhasználják a forradalom elleni harcra. Azzal érvelt, hogy ez szöges ellentétben áll az iszlám előírásaival. Az ellenforradalmárok elleni harccal kapcsolatban hagyományosan megfogalmazott, de forradalmi tartalmú határozatokat fogadott el a Hodzsi, Alikhel, Hosikhel és Moti törzs. 1985 májusának elején a Mohmand törzs, Badzsaur és a Khaibar-hágó törzseinek (Afridi, Sinwari stb.) törzs- és nemzetségfői levelükben szolidaritásukról biztosították a kabuli kormányt.26 Mindez azt tükrözi, hogy a törzsek, a néphatalom hagyományos formáinak, a dzsirgáknak a megteremtői és őrei, az utóbbi években ellentmondásos helyzetbe kerültek. Egyrészt hagyományos politikai intézményeik megléte és tradicionális erkölcsi szabályozóik hagyományainak megőrzésére késztetik őket, másfelől viszont a mai élet valósága és az ellenség akciói precedens nélküli intézkedéseket tesznek szükségessé. Mindez egyes törzseket és nemzetségeket fokozatosan rávezetett az új elfogadására, arra, hogy a dzsirgademokrácia hagyományait alkalmazzák aktuális problémáik megoldásában. Ilyen körülmények között került sor 1985. szeptember 14-15-én a határ menti törzsek legfelső dzsirgájának Kabulban megtartott ülésére. A tanácskozáson a Durand-vonal mindkét oldalán élő törzsek, a Badzsaur, Khaibar, a Khurram- ügynökség, Észak- és Dél-Wazirisztán törzsei, az Afridi, Sinwari, Mohmand 60
