Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Katona Magda: Nemzeti kérdés és nemzeti hagyományok a forradalmi Afganisztánban
hogy a nemzetiségi arányok a hatalmi és tömegszervezetekben jelentős javulást mutatnak. A sajátos történelmi, földrajzi körülményekből adódóan az afgán kormánynak nemcsak az ország területén, de a Durand-vonal mindkét oldalán élő törzsek jóindulatát is biztosítania kell. Csakis ilyen körülmények között oldható meg az országhatárok védelme, a hágók biztonsága, a külföldről irányított ellenforradalmi bandák és utánpótlásuk kirekesztése Afganisztánból. Ami a Független Törzsek Sávján élő pastun törzseket, valamint Beludzsisztán lakosságát illeti, mint nemzeti kisebbségek egyre inkább érzik Ziaul Hak katonai rendszerének, kormányzó pandzsábi tiszti csoportjának kettős elnyomását. Másrészt az „afgán menekültek” élelmezése, táboraik fenntartása rendkívü 1 nagy gazdasági nehézséget jelent számukra. A „menekültek” garázdálkodásai sülyosan veszélyeztetik személyi és vagyoni biztonságukat, területük és lakóházaik háborús felvonulási tereppé változtak. 1980-tól szórványosan, 1982-től rendszeresen került sor összetűzésekre Beludzsisztán térségében a helyi lakosság, pastun és beludzs törzsi kötelékek, valamint a „menekültek” bandái között. Az összetűzésekbe esetenként a pakisztáni reguláris alakulatok is beavatkoznak. Az afgán kormánynak 1983 után sikerült megegyeznie egyes határon túli törzsek képviselőivel. Mindez csak a határon túli pastunok és beludzsok problémájának reális megítélése alapján lehetséges. Fontos új elem, hogy az áprilisi forradalom első szakaszában az ANDP egyes vezetőinek szélsőséges pastun nacionalista magatartását józan, realista politika váltotta fel. Az áprilisi forradalom második szakaszában az ANDP vezetése - szakítva a korábbi szeparatív politikával - minden erejével a pastun és a beludzs nemzeti mozgalom egységének helyreállításán fáradozik. Az ANDP rendezte kapcsolatait Wali Khan pártjával. Ezt követően az afgán forradalmi vezetés rávette a különféle pastun és beludzs politikai csoportosulásokat, hogy lépjenek egységfrontba Wali Khan pártjával és a többi diktatúraellenes erővel. Az áprilisi forradalom második szakaszában nem használatos a „Pastunisz- tán” és a „Beludzsisztán” kifejezés. Helyette „pastun és beludzs törzsekről” történik említés, ami azt fejezi ki, hogy Afganisztán nem támogatja mikroállamok létrejöttét a térségben, és nem lép fel területi követelésekkel szomszédaival szemben, elfogadja az adott status quot, beleértve a Durand-vonal államhatárként való elismerését is. Ugyanakkor síkraszáll a pastun és a beludzs nép nemzeti jogainak, autonómiájának biztosításáért, amelyet egy Afganisztánnal baráti kapcsolatokat fenntartó, demokratikus Pakisztánnal lát reálisan megvalósíthatónak. Másrészt az afgán vezetés a „pastun és a beludzs törzsekről” beszélve hangsúlyozza, hogy a kérdés nem csupán az országhatárok mentén vagy azokon kívül jelentkezik, de Afganisztán számára a pastun és a beludzs törzsek kérdése belpolitikai probléma is, a nemzeti, nemzetiségi kérdés elsődleges vetülete. Úgy véli, 54
