Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Tengerdi L. Miklós: Világgazdasági erőviszonyok, nemzetközi befolyás és gazdaságpolitika a nyolcvanas években: a fejlett tőkés országok
világgazdasági befolyásnak növekvő jelentőségű elemei. Járadék jellegű jövedelmek elsajátítását teszi lehetővé a műszaki szempontból korszerű ágazatokhoz kapcsolódó szolgáltatások kivitelére történő szakosodás is. Szervezeti vetületben a szervezeti alkuerő, a szervezeti hatalom bevetése az áruexportban, ezen belül is az oligopolisztikus piaci struktúrájú élvonalbeli ágazatok körében ellensúlyozza a tudományos-műszaki fejlődésnek az elmúlt 10-15 évben tapasztalható drágulását, és lehetővé teszi a növekvő kutatási-fejlesztési költségek egy részének más országokra, vállalatokra történő áthárítását. A nagy- vállalatok világméretű értékesítési hálózata az értékesítés világméretű megszervezése révén előmozdítja a kutatási-fejlesztési, műszaki fejlesztési költségek gyors megtérülését, mielőtt a versenytársak hasonló termékekkel jelennének meg a piacon, s ezáltal műszaki fejlesztési járadék elsajátítását teszi lehetővé. A műszaki szempontból korszerű, élvonalbeli ágazatok világ- (vagy OECD-) exportjában elfoglalt pozíciók jelzik az élvonalbeli technológiák nemzetközi kereskedelmének, az egyes országok által történő közvetlen ellenőrzésének mértékét. A korszerű ágazatokra támaszkodó, illetve az azokhoz kapcsolódó szolgáltatások nemzetközi kereskedelmében kialakult részesedések a többi között azt mutatják meg, hogy az egyes nemzetgazdaságok milyen mértékben ellenőrzik közvetve a kutatás-fejlesztési eredmények, az élvonalbeli technológiák terjedését, alkalmazását. Regionális értelemben a nyolcvanas években a műszaki-strukturális átalakulás élvonalbeli ágazataiban az Egyesült Államok és Japán pozíciói jelentősen javultak. Különösen jellemző ez a méretgazdasági megtakarításokra érzékenyen reagáló korszerű ágazatok OECD-exportjában, ahol az átlagon felüli kutatás- fejlesztési költségek csak nagy gyártási sorozatok mellett térülnek meg. A nyugat-európai országok pozíciói gyengültek a szériaigényes, a méretgazdaságossági megtakarításokra érzékeny élvonalbeli ágazatokban, kisebb mértékű volt a lemaradásuk, sőt egyes esetekben előretörés is előfordult a decentralizáltabb jellegű, kevéssé sorozatigényes korszerű ágazatok exportjában. Az Egyesült Államok világgazdasági fölénye igen nagy a műszakilag korszerű ágazatokhoz kapcsolódó szolgáltatások nemzetközi kereskedelmében, a kutatási-fejlesztési eredmények, a korszerű technológiák alkalmazásának közvetett ellenőrzésében. Ezen a területen sem Japánnak, sem Nyugat-Európának nem sikerült felzárkóznia hozzá a nyolcvanas években. A korszerű technológiák áramlásának, alkalmazásuk terjedésének a nemzetközi kereskedelem azonban csak az egyik csatornája. Az ellenőrzésnek, a világgazdasági befolyásolásnak legalább ilyen lényeges területe a külföldi működőtőke-forgalom. Jelentőségét a technológiatranszferben fokozta az a körülmény, hogy a hetvenes években növekedésnek indult kutatási-fejlesztési költségek megtérülését a nagyvállalatok nem látták biztosítottnak akkor, ha hagyományos kereskedelmi ügyletek keretében értékesítették műszaki-fejlesztési eredményeiket, és technológiaintenzív termékeiket. Ezért az élvonalbeli ágazatok termékeinek, műszaki fejlesztési eredményeinek nemzetközi kereskedelme mind 75
