Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Katona Magda: Nemzeti kérdés és nemzeti hagyományok a forradalmi Afganisztánban
gen nehezek a vételi viszonyok. A kabuli rádió 1978 nyarától közvetít üzbeg, türkmen és nurisztáni (kamdesi) nyelven műsorokat. Később beludzs, majd pasai nyelven is sugárzott adásokat. Az 1979. március 21-ig kidolgozott oktatási reform keretében 1979 szeptemberétől a pastu, dari, üzbeg, türkmen és beludzs nyelvek közül választhattak volna a tanköteles korúak. Az üzbeg és türkmen északon, a beludzs délen lett volna alternatív oktatási nyelv. A terv szerint a teljes nemzetiségi oktatási hálózatot évtizedek alatt, folyamatosan kell kiépíteni. 1979 elejére megjelentek az új dari és pastu első osztályos nyelvkönyvek, 1979 közepére pedig elkészültek az üzbeg és türkmen tankönyvek. A nem afgán nemzetiségek politikai lehetőségeit tekintve nagy jelentősége volt annak a minisztertanácsi rendeletnek, amely megszüntette az állami alkalmazottaknak addig kötelező pastu nyelvtanfolyamokat, és azt a korábbi rendelkezést, amely kötelezően előírta az állami tisztségek betöltéséhez a pastu nyelvtudást. Ami az afgán (pastun) törzsek és a forradalmi hatalom viszonyát illeti, ez 1979-ig a törzsi függetlenség elismerésén alapult, beleértve azt is, hogy a törzsi fiatalokat nem sorozták az ADK hadseregébe. A forradalmi vezetés javítani szándékozott az országban élő 2-3 millió nomád helyzetén. 1979. március 14-én állami bizottság alakult a nomádoknak nyújtandó segélyprogram kidolgozására. A nemzeti-demokratikus forradalmi feladatok nacionalista jellegéből adódnak a kezdeti időszak látványos konfliktusai, a szocialista jelszavak és a nacionalista tartalom közötti szakadék elmélyülése, a nacionalista tendenciák túltengése, melynek következtében a fiatal forradalom nacionalizmusa konfrontál magával a forradalommal és az országban éppen ebben az időszakban megerősödő más nacionalizmusokkal. Ekkor már jelentkeztek a „hibák és a párt alapelveitől való eltávolodás” - ahogyan később az ANDP tézisei fogalmazták.10 Az akkori párt- és állami vezetés hibái rányomták bélyegüket a kormány nemzeti politikájára, melyben megerősödtek az afgán nacionalizmus és az erőszakos pastunizáció hívei. A nemzetiségek és a kormányzat viszonyát negatívan befolyásolta, hogy a beígért népfront létrehozása elmaradt. Sőt a forradalmi bázis egyre szűkült. A nemzeti kérdés megoldására vonatkozó irányelvektől való eltávolodást az ANDP akkori vezetése úgy tüntette fel, mintha már megoldotta volna őket. A hivatalos dokumentumokban azt hangoztatták, hogy „Afganisztán testvéri népeinek és törzseinek problémája megoldódott”.11 A valóságban azonban a helyzet másként alakult. A nemzeti kisebbségek lapjai mindössze néhány hónapig jelentek meg. Az oktatási reform csak papíron létezett, mindössze néhány tankönyv jelent meg. A már kinyomtatott üzbeg, türkmen és beludzs nyelvtanok, tankönyvek nem jutottak el az iskolákba. 1979 áprilisára az ANDP akkori vezetése nemcsak gyakorlati tevékenységében, de elveiben is eltért az 1978 májusában meghirdetett tézisektől. Az ere46