Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Tengerdi L. Miklós: Világgazdasági erőviszonyok, nemzetközi befolyás és gazdaságpolitika a nyolcvanas években: a fejlett tőkés országok
is. Az 1970 és 1983 közötti időszakban az egymilliárd dollár feletti részvénytőkével rendelkező vállalatok relatív súlya 49,8-ről 66 százalékra emelkedett az amerikai részvénytőkén, és 5 2-ről 71 százalékra a vállalati szféra adózás utáni nettó összpro- fitján belül. Nem tapasztalható viszont a 10 millió dollár alatti részvénytőkével rendelkező vállalatok részesedésének növekedése az amerikai vállalati szféra nettó profitjában, noha ezek a vállalatok alkalmazkodtak a leggyorsabban és a legrugalmasabban a gazdasági környezet változásaihoz. Összefoglalásként megállapítható, hogy a vállalati jövedelmezőség különféle mutatóinak a vállalati méretek szerinti eltérései, a nagyvállalatok kedvezőbb profitrátái a nagyobb vállalati méretekkel kapcsolatos szervezeti alkuerő, a szervezeti hatalom felértékelődésére utalnak a világgazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában, A szervezeti hatalom, a szervezeti alkuerő növekvő jelentősége nemcsak a vezető nagyvállalatok kedvezőbb jövedelmezőségében tükröződik, hanem abban is, hogy a profitok növekvő hányada koncentrálódik a tőkeerős, vezető nagyvállalatoknál. E folyamat az óriási belső piaccal és hatalmas vállalatokkal rendelkező Egyesült Államokban bontakozott ki a legerőteljesebben. Az Egyesült Államokon kívül a profitoknak a nagyvállalatok javára történő újraelosztása ma még kisebb mértékű. Semmi jele sincs annak, hogy a hetvenes és a nyolcvanas években az Egyesült Államok vállalatainak világgazdasági pozíciói meggyengültek volna. A legfontosabb minőségi mutatók alapján továbbra is jelentős az amerikai fölény. Az Egyesült Államokon kívüli 500 legnagyobb iparvállalat nettó profitjának tömege 1975-ben is és 1983-ban is az 500 legnagyobb amerikai iparvállalat nettó profitjának 43 százalékát tette ki, míg a forgalom nagyságrendjében alig volt néhány százalékpontos különbség közöttük. A jobb jövedelemtermelő képességnek különösen olyan időszakban van jelentősége, amikor a piacok lassabban bővülnek, s a kedvezőtlenebb jövedelmezőséget nehéz a forgalom bővítésével ellensúlyozni. Az Egyesült Államok vállalatainak nemzetközi pozíciói tehát továbbra is meghatározóak, és a nemzetközi vállalat integrációba való bekapcsolódás feltételeit továbbra is az amerikai vállalatok szabják meg. A profitoknak a nagyobb cégek javára történő újraelosztása, az amerikai vállalatok vezető pozíciói s a nemzetközi munkamegosztásba való fokozódó bekapcsolódásuk következtében a jövedelmek világgazdasági méretekben is nagyobb mértékben csoportosulnak át az Egyesült Államok javára. E folyamatot persze más tényezők is elősegítik. Az e téren élvezett amerikai fölény azonban nem érvényesíthető közvetlenül a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. A nemzetgazdaság hatalmas méretei miatt az Egyesült Államok eddig viszonylag szűk sávon kapcsolódott be a nemzetközi munkamegosztásba, s ezért vállalatainak előnyös pozíciói is csak viszonylag szűk tartományban érvényesülhetnek a külkereskedelmi áruforgalomban. (Az áruexportnak a GDP-hez viszonyított aránya jelenleg 10 százalék alatt van az Egyesült Államokban, és ez az érték méhány éve még a mainál is kisebb volt.) 68
