Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 4. szám - PÉLDA VAGY EGYEDI ESET? - Hajdú András: Magyarország és Ausztria 1945 utáni viszonyáról
melynek a két ország együttműködése fontos része, és amely egyúttal erősíti is e folyamatot. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1975-ös helsinki értekezlete mintegy „jóváhagyólag megerősítette” a két országnak a tanácskozás létrehozása érdekében kifejtett erőfeszítéseit. Az EBEÉ-folyamat lendületében ugyanis a bilaterális viszony olyan intézményesülése valósult meg, amely mindkét ország számára nyilvánvalóvá tette az enyhülés eredményeiben és annak további fenntartásában való érdekeltségüket. A kétoldalú kapcsolatok szövetét számos területen erősítik a „nagypolitika” mellett kialakult együttműködési szálak. A határ menti megyék, illetve tartományok szorosabbá váló viszonya - melyet egyebek között előnyösen befolyásol a burgenlandi magyar nemzeti kisebbség léte20 - jól egészíti ki a központi állami szervek munkáját. Az 1976-os kulturális egyezmény - figyelembe véve a jelentős közös történelmi-kulturális örökséget - keretet teremtett az egyezmény nélkül is már régóta folyó munkához. 1976 decemberében Bécsbe látogatott Kádár János. Utazásával a magas szintű látogatások sorozatán belül kiemelkedő jelentőségű eseményre került sor: az MSZMP első titkára - aki bár állami tisztségében is utazott21 - és az osztrák kancellár személyében kommunista és szociáldemokrata vezető először folytatott hivatalos delegáció élén közvetlen tárgyalásokat a magyar -osztrák kétoldalú kapcsolatok alakításáról. Ismerve az Osztrák Szocialista Párt kommunistákhoz való viszonyát, e látogatás tényét feltétlenül nagyra kell értékelni. Jellemző, hogy Kádár János bécsi sajtóértekezletén ez a kérdés megfelelő hangsúlyt kapott.22 Az is fontos körülmény, hogy Kádár János első nyugati útja - a magyar szempontból sajátos szerepet betöltő Finnország után - éppen Ausztriába vezetett. Összességében másfél évvel Helsinki után az említett sajtóértekezleten elhangzottak szerint a finn fővárosban „elfogadott ajánlásoknak. . .teljes mértékben megfelelnek azok az intézkedések, amelyeket a magyar-osztrák viszony javítására” már tettek és amelyeket tenni szándékoztak. A két ország közötti utasforgalomban a vízumkényszer eltörlése egyike az e téren született legfontosabb megállapodásoknak. Az 1979. január i-jétől életbe lépett intézkedés ugyan egyik ország számára sem példa nélküli, de az utazások - különösen az azóta bekövetkezett jelentős növekedés után elért - nagyságrendje miatt fontos politikai kérdésnek bizonyult. 1984-ben már 1,95 millió osztrák beutazást és 187 ezer magyar kiutazást jeleztek a statisztikai adatok. A vendégéjszakák számát tekintve (vagyis az osztrák bevásárló turizmus figyelmen kívül hagyásával) az adatok sokkal kiegyenlítettebbek.23 A vízummegállapodáshoz közvetve kapcsolódó 300 millió dolláros osztrák idegenforgalmi hitel egy fontos magyar ágazat jelentős kapacitásbővítését tette lehetővé. *57
