Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Tengerdi L. Miklós: Világgazdasági erőviszonyok, nemzetközi befolyás és gazdaságpolitika a nyolcvanas években: a fejlett tőkés országok
TENGERDI L. MIKLÓS Világgazdasági erőviszonyok, nemzetközi befolyás és gazdaságpolitika a nyolcvanas években: a fejlett tőkés országok A hetvenes évek elején a világgazdaság korábbi fejlődési trendjei megtörtek és tartósnak Ígérkező, új szakasz kezdődött. Üj helyzetet jelent a korábbihoz képest a kutatás-fejlesztés költségigényességének fokozódása és ezzel összefüggésben a műszaki fejlődés élvonalát képviselő technológiák drágulása. Az utóbbi 10-15 évben a nemzetközi gazdasági fejlődést és a nemzetközi kapcsolatrendszer alakulását növekvő mértékben befolyásolják hatalompolitikai összefüggések. Ennek legfontosabb területei: a transznacionális nagyvállalatok előretörése, illetve a kis nemzet és a nagyvállalat közötti kapcsolat problémakörének előtérbe kerülése, valamint az államközi kapcsolatok gazdaságpolitikai eszközökkel való befolyásolása, a „gazdasági fegyverek” felerősödő szerepe. Világméretekben átalakultak a keresleti és kínálati feltételek. Nagyszámú természeti erőforrás-, illetve munka- igényes termék piacán (vas, acél, hajó, textiliák, nehézvegyipari termékek, ruházati cikkek stb.) világméretű tartós gazdaságszerkezeti okokra visszavezethetően túlkínálat alakult ki. jelentős mértékben romlott ennek következtében a fejlett tőkés országokban az érintett ágazatok jövedelmezősége, ami elválaszthatatlan az alacsony költségszíntű fejlődő országok kibontakozó versenyétől. A hetvenes és a nyolcvanas években tartós irányzatnak bizonyult a szolgáltató szektor részesedésének gyorsuló ütemű növekedése a GDP-ben és a foglalkoztatásban. A világgazdasági környezet módosulásával összefüggésben megváltozott a gazdasági növekedés leglényegesebb tényezőinek értékelése is. Az ötvenes és a hatvanas években a gazdasági növekedés legfontosabb hordozója a munkaerő volt, a növekedés szűk keresztmetszetét a hetvenes években a természeti erőforrások képezték, a nyolcvanas években pedig a pénzügyi erőforrások és a műszaki fejlesztési kapacitások jelentik.1 A pénzügyi erőforrások, a tőke mint növekedési tényező felértékelődésére utal a tőkeköltségek, azaz a nemzetközi kamatszínvonal emelkedése a hetvenes évek végétől. A technológiaintenzív növekedési útra való
