Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 4. szám - KÜLPOLITIKA-NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Bányász Rezső: Sajtó és sajtószabadság Magyarországon
Kormányunk határozott véleménye, hogy az 1986. II. törvény szellemében és tételes szakaszaiban egyaránt kellő jogi biztosítékot nyújt mind a sajtószabadság érvényesülésére, mind a sajtó fontos feladatának ellátására. A törvény nemcsak hogy nem korlátozza a sajtó kívánatos mozgásterét, hanem elveinknek és jelen- legi gyakorlatunknak megfelelően még ki is bővíti azt! Viszont nem ad teret a béke és az emberiség elleni vagy a faji uszításnak, a nép- és társadalomellenes eszméknek, nem engedi meg a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje, törvényei, barátai és szövetségesei elleni uszítást. A sajtó számára a társadalom közös érdekei mutatják a cselekvés követendő irányát. A nyilvánosság nem öncél; azt az egész nép javára, a közügyek tisztasága érdekében szükséges növelni, nem pedig azért, hogy egyéni érdeklődést vagy kíváncsiságot elégítsen ki. A kormány már hosszú ideje az újságírók teljes körű beavatására törekszik. Világosan megismerteti a sajtóval döntéseinek hátterét, mozgatórugóit, politikai szándékait, s hasonló magatartásra buzdította és buzdítja az államhatalom, az államigazgatás más szerveit s a helyi népképviseleti szerveket is. A Magyar Népköztársaság kormánya a nyílt szó, a véleményszabadság híve. A Helsingin Sanomat nevű finn lap 1983 szeptemberében interjút készített Kádár Jánossal, aki tájékoztatási politikánkról szólva kifejtette: „Magyarországon cenzúra nem volt, nincs, és ezután sem kívánjuk bevezetni. A sajtó, a rádió és a televízió önállóan és ennek megfelelően teljes felelősséggel dolgozik. Minthogy tevékenységéhez népünk munkája biztosítja az anyagi-technikai feltételeket, közvéleményünk joggal várja el, hogy a tömegtájékoztatási eszközök a közérdek, a társadalom közös céljait szolgálják.” Ez utóbbi mondatban tömören fogalmazódik meg tájékoztatási politikánk alapelve. Rávilágít arra a mindenkor érvényes összefüggésre, amely az adott társadalmi és gazdasági viszonyok, a politika, a közéleti tevékenység között fennáll. A magyar sajtó a társadalmi berendezkedésünknek megfelelő eszméket vall, ezek gyakorlati megvalósításán fáradozik, pótolhatatlan szerepet tölt be a szocialista demokrácia szélesítésében, elmélyítésében. Aki a magyar újságokat, hetilapokat, folyóiratokat, a rádió- és televízióműsorokat akár csak hozzávetőleg ismeri, az tapasztalhatja, hogy a politikai hatalom nem fél szembenézni a nem maga képére formált eszmékkel; vitázva tiszteljük, s nem intjük csendre a tévedésükben tisztességes gondolatokat. Higgadt érvekkel válaszolunk a jó szándékú, de más meggyőződésből kiinduló vitázóknak. Az a meggyőződésünk, hogy a nem rosszindulatú vélemények elfojtásával kár érné a népet, a nemzetet, ugyanakkor a tárgyilagos vita serkenti az alkotó erőt, a hasznos nézetek, vélemények elterjedését, erősíti a nemzeti egységet. Sajtónk szemléletétől nem idegen, hogy nyíltan, bátran, egyúttal megfontolt felelősséggel hozza nyilvánosságra az élet legkülönbözőbb területein jelentkező hibákat, mulasztásokat. Nemcsak bírál, hanem javaslatokat is tesz a megoldásra, cselekvési módozatokat is felvázol, amelyek révén a társadalom minden területén gyorsítható a fejlődés. 39
