Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Réti György: Geoffrey Pridham (szerk.): Az új mediterrán demokráciák-rendszerváltozás Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában
GEOFFREY PRIDHAM (SZERK.): Az új mediterrán demokráciák - rendszerváltozás Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában (The New Mediterranean Democracies - Regime Transition in Spain, Greece and Portugal) Frank Cass and Co, London, 1984. 193 1. Az 1970-es évek közepének egyik fontos politikai eseménysorozata volt a Dél- Európa három országában lezajlott rendszerváltozás, amelynek eredményeként Portugália, Spanyolország és Görögország tekintélyuralmi diktatúrából polgári demokratikus országgá vált. Geoffrey Pridhamnak, a bristoli egyetem politológiatanárának szerkesztésében megjelent kötet ezt a folyamatot vizsgálja. A könyv érdeme, hogy rámutat e folyamat közös és egyedi vonásaira is. Geoffrey Pridham bevezető tanulmányának címében felteszi a kérdést: a három új mediterrán demokrácia a rendszerváltozás új modelljét jelenti-e? A szerző megállapítja, hogy a három ország fejlődésének hasonlóságai és párhuzmai — a meglévő különbségek ellenére - az összehasonlító módszer kézenfekvő alanyaivá teszik a lezajlott demokratikus rendszerváltozásokat. A három fordulat párhuzamos leírása után megállapítja, hogy a „mediterrán modell” fő sajátossága a viszonylagos rendszerstabilitás, a társadalmi és gazdasági elmaradottság és az, hogy a politikai kultúra még nem tudott megfelelően alkalmazkodni az új, demokratikus intézmények követelményeihez. A „mediterrán modell” nem teljesen új és önálló modell, mert mindhárom ország a nyugat-európai liberális demokráciákhoz kíván hasonulni. Mindannyian átestek már a rendszerváltozást követő átmeneti időszakon, és most a konszolidáció felé haladnak. A szerző végkövetkeztetése: ha sok út van a demokrácia felé, akkor a három ország hasonló útja ennek egyik típusát képezi. A kötet első rés%e három esettanulmányt tartalmaz a vizsgált országokban végbement rendszerváltozásokról. Kenneth Medhurst, az angliai Stirling Egyetem professzora kifejti, hogy Spanyolország fokozatos átmenete a diktatúrából a demokráciába még nem fejeződött be. A szerző ennek a folyamatnak a következő aspektusait emeli ki:-a Franco-rendszer életképtelensége;- a Suarez-kormány a király támogatásával a meglévő államapparátus felhasználásával korlátozta, majd megváltoztatta a diktatúra alapvető intézményeit;- az új alkotmány lehetővé tette a kormány és az ellenzék együttműködését és a választók akaratának érvényesülését. Medhurst szerint a hadsereg vétószerepe és a kommunista párt meggyengülése Gonzalez szocialista párti kormányát arra készteti, hogy a marxista irányzatú átalakulás helyett a liberális demokrata fejlődés útját válassza. A diktatúra visszaállításának lehetősége nem szűnt meg, de csökkent. P. Nikiforos Diamandouros, az amerikai Társadalomtudományi Kutató Intézet munkatársa a görögországi átalakulás jellegzetességeit vizsgálja. Az ezredesek diktatúrájának összeomlása után Kara- manlisz és társai fő törekvése az volt, hogy fokozatos átalakulással biztosítsák a demokratikus rendszer konszolidációját. A PASZOK 1981-es győzelmét Papandreu népszerűségének és a választók változás iránti igényének köszönhette. Sajnálatos, hogy az 1984-ben megjelent tanulmány nem elemzi a szocialista párti kormányzás időszakát. A szerző végkövetkeztetése: bár a demokrácia még nem teljesen konszolidálódott annak őshazájában, de mindaz, ami 1974 óta végbement, a modern görög történelem legnyitottabb és legdemokratikusabb rendszerét hozta létre. Thomas C. Bruneau, a montreáli McGill Egyetem professzora Portugáliának az 1974. április 25-i forradalom óta megtett útját elemzi. A szerző elsősorban Portugália elmaradottságának és a különösen sokáig tartó diktatúrának tulajdonítja, hogy a három vizsgált ország közül a de140
