Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Petőcz György: Szamuely László: A jóléti állam ma
szereppel ruházza fel: a különös érdekek és érdekcsoportosulások által uralt társadalomban a közvetítések révén kialakított kompromisszumok, a hegemóniára törés folyamata kerül a középpontba - nagyon is időszerűvé téve azokat az optimista és pesszimista antropológiákat, amelyek körül a modern politika alternatívái kirajzolódnak. A politikai életbe szervesen beépülő-beépített alternatívakeresés éppúgy a modern politikatudományba tartozó kérdés, mint a politikai rendszer jelenségeinek empirikus vagy szociológiailag modellezett leírása. A politikaelméletek több szálon is köthetők a modern politikatudományhoz mint végkifejlethez. A kötetben az európai eszmetörténet szerepének hangsúlyosabb érvényesítése mellett ezt jobban ki lehetett volna emelni. Európában ugyanis jobban érvényesülnek az elméleti-módszertani fenntartások azzal az empirikus pozitivizmussal szemben, amely az amerikai politikatudományt - vagy legalábbis annak fő vonulatát - hosszú ideig uralta és részben uralja ma is. Mindez azonban már túlmutat e rövid kötet keretein, s legalább annyira érinti a politikatudomány körül felvetődő általános és sok szempontból még megoldásra váró elméleti-módszertani kérdéseket. Pa- czolay Péter és Szabó Máté nagy tájékozottsággal és hozzáértéssel megírt könyvét már csak azért is érdemes lapozgatni, mert fellelhető benne a problémák megoldásához szükséges vitaszellem, és éppen ez adta az ösztönzést, hogy e recenzió keretei között is folytassam a polémiát a modern politikatudomány mibenlétéről. Hülvely István SZAMUELY LÁSZLÓ: A jóléti állam ma Magvető Kiadó, 1985. 124 1. A fontos témát feldolgozó, lebilincselően izgalmas könyv kitűnő bizonyítéka annak, hogy röviden is sok mindent el lehet mondani. Az olvasás izgalmát csak fokozza a téma aktualitása. Hiszen a nyugati ún. jóléti államok ürügyén tulajdonképpen korunk és az egész fejlett világ alapproblémáiról van szó: a társadalmi egyenlőség és egyenlőtlenség értelmezéséről, az állami gondoskodás és az egyéni erőkre hagyatkozás viszonyáról, a szociálpolitika által garantált biztonság és a verseny szelekciójának és bizonytalanságának gazdasági, politikai és morális szempontból kívánatos hatóköréről. Ha Szamuely kérdésfeltevését terv és piac, szociálpolitika és teljesítmény szerinti elosztás egyensúlyaként fogalmazzuk meg, akkor nyilvánvaló a kapcsolódása a hazai mechanizmusvitákhoz. A tanulmány persze nem nyújt kész megoldásokat, de elolvasása után mindenképpen világosabban látjuk a problémát. Szamuely az amerikai Harold Wilensky professzort idézi, aki szerint a jóléti állam ,,a jövedelem, a táplálkozás, az egészség, a lakás és az oktatás minimális mértékének állami (government) szavatolása minden állampolgár számára politikai jogként, nem pedig jótékonysági adomány gyanánt”. Kialakulása a nemzeti jövedelem nem piaci elvek szerint történő rendszeres állami újraelosztását tételezi fel. A jóléti állam a kapitalizmus fejlődésének ha nem is szükségszerű (gondoljunk csak a harmadik világ egyáltalán nem „jóléti” tőkés államaira), de „logikus” terméke. E fejlődésnek ugyanis feltétele vagy velejárója a prekapitalista viszonyoknak, a viszonylagos szociális biztonságot, oltalmat nyújtó prekapitalista közösségnek és a sokgenerációs nagycsaládoknak a felbomlása. A család a kapitalizmusban elveszíti sok funkcióját (például az öregek136
